Ím olvassátok múltidéző szavaimat!
Szavaimat? Enyémet is, meg másét is.
Mert nem akármin vagyunk túl!

Kezdjük a nyár közepével, amikor is még izzó napsütésben lehet fürdőzni, vagy ahogy mi is tettük, táborozni.

Aztán nem telt el olyan hosszú idő, hogy a tábor emlékei már csak amolyan homályos foszlányképek lennének, mert ősszel újra együtt volt a csipet csapat.

Megmutattuk magunkat ott, ahol eddig még nem sikerült: Idén alkalmunk nyílt ellátogatni a TeARTrum Fesztiválra, ahol a vártnál is több érdeklődő szánt ránk néhány percet. Ha valakinek sikerült leküzdeni a Sárkányt, vagy akár a tériszonyát, és felmászott a Fészek Csodafára, az különféle ajándékokkal gazdagodott. A szerencsésebbek kedvezményeket kaphattak, míg mások egyéb nyalánkságot.

Az évadot egészében végigkísérte a romantikázásunk. De valahogy el kellet kezdeni! Nem vagyunk mi romológusok. Beszélgettünk, kérdezgettünk cigányt és magyart.

Megküzdöttünk mi még a sárkányoknál is nagyobb ellenségekkel.

...ezek a fránya baktériumok, elfertőzték a mi pompás fürdőnket! És ejj, ez a hosszú 6 hónap, teleszőtte az előadásunkat bakival.

Ezzel csak arra célzok, hogy próbálnunk is kellett. Kellett bizony!

Sohatöbbet ilyen próbafolyamatot! Jó kis nosztalgiázós időszak volt, de nekem már sok. Öreg vagyok én ehhez... Nagy-nagy szerencsénk, hogy sokat foglalkoztunk magával a témával. (Nyári tábor stb.) Így mindenki képben van(?), tudja és teszi a dolgát, karakterét töviről-hegyire kiismerte, magabiztosan áll szerepében. De nem a színpadon! Alig találkoztunk egymással. Tizenegy ember! Dolgozók, diákok, öregek, fiatalok, lehetetlen leegyeztetni. Négy hónap helyett öt hét alatt raktuk össze az előadást...

...semmi probléma nincs, de az idegfeszültség elég magasra kúszott. (Bennem.)...

És boldogok leszünk, mert úgy emlékezünk majd vissza erre a késő őszi együtt töltött időszakra, hogy igen szép tél köszöntött a Nagymagyarok országára, mikor ez megtörtént. Hideg volt, de kéken ragyogott az ég. A nap járása is hosszanti volt. Akkor jött a magyargyerek, hogy beleszeressék a cigánylányba...

Ez az év kicsit olyan volt nekem, mint egy mérleghinta: egyszer fent, egyszer lent. (Azért inkább fent!)

Közel már a megújuláshoz, avagy a teljes apokalipszishez, az emberek arra lettek figyelmesek, hogy a VIII. kerület szívéből muzsikaszó árad szerte-szét. A zene elbűvölő ereje a szomszédokból gyakran igen-igen furcsa ingert váltott ki. Szenteste táján viszont minden szívben béke honol, így a jazzes karácsonyunk is nyugodtan telt el.

Jöhetett az, amikor a reggeli kakaó mellé pedig portrékat fogtok kapni. Színházunk tagjairól, színházunk tagjaitól. Tudjátok (?), sokan vagyunk, sok helyről. Zömmel csak az előadásokon találkozunk. De az egymás iránti kíváncsiság megvan, leültünk hát amolyan emlékezet-frissítő beszélgetésekre. Ezekből kerekedik ki a portréhét. Személyes kiválasztottjaim különbözőbbek már nem is lehetnének (legalábbis így hiszik).

Mindeközben nem említettem szót arról, hogy mennyi előadáson vagyunk túl.
Azért egyet olvassatok el még akkor is, ha már nem szomjazhattok meg nálunk egy kis vérre!

S egy kedvenc részlet, de nem abból! Másból! Vagy...?
Élj a mának! A múlt elmosódik. Én már tudom. Öt-hat év maximum, ami még számít. Ami előtte volt, az nincs. Néhány falikép marad belőle. Igaz, hogy te döntöd el, melyik képeket akasztod a falra, de akkor is így van.

Lassan jön az évadzáró. Kezdődik minden elölről.
Mi mindent biztosítunk, hogy jövőre, is velünk lehessetek és együtt töltsünk el egy újabb évet.

/forrásanyag a Fészek Színház blogjáról:

2012.09.24. 08:00 Bűdi Nanni - Őszi köszöntő
2012.10.31. 15:00 Koncsol Ján - "Bakis baktériumok"-Színészélmények
2012.11.30. 15:00 Cziczó Attila - Tiszta udvar
2012.12.31. 08:00 Molnár Hajnalka - Összegzünk
2013.04.01. 08:00 Barabás Tamás - A nyúlon túl

forrásanyag a Fészek Színház előadásainak szövegkönyvéből: nem/más - Mamma monológja./