Csókolom! - Ez volt az első mondat, amit Attilának és Anikónak mondtam. Nem örültek neki... De kezdjük kicsit előbbről.

NYUGDÍJASBÉRLET (5 előadás) 4000 Ft (800 Ft/előadás)
* GYENGE VAGYOK (november)
* GABRIELLA TIZENNÉGYSZER (december)
* NEM/MÁS (január)
* A NÉP ELLENSÉGE (február)
* HALHATATLAN (március)

Kell ennél többet mondani? (Mondunk!)

Andai Kati a 'Gyenge vagyok' prospektusfotóján

2012. szeptember 28. - Gyenge vagyok

Fél négyre mentem próbára. Este az első idei előadás! Felkészült voltam, testben és lélekben egyaránt. Sajnos ezt ritkán mondhatom el ennyire őszintén.

Miklós Zsófival

Harmadszor nyitottuk meg az évadot. Hm. Fiatal színház vagyunk. És évadnyitásban így elég rutintalanok.Vagy nem?

Mindig lefárasztjuk a szegény nézőket. Előadás, megnyitó, kiállítás, kaja-pia, beszélgetés. Idén különösen kedvesre sikeredett az összeállítás. Másodszor újítottuk fel a Gyenge vagyokot, ezúttal Gime állította ki képeit, s a kaják is különösen finomak voltak.

Harmadik évadnyitónkon vagyunk túl. Sokáig ez nem így volt. Homályosan még emlékszem a régmúltra. A Káélettel kezdődött...

Nannival és Annával 2008. tavaszán

Kellemes hétkezdést kívánok minden olvasónak! Már csak öt nap van a hétvégéig. Ezen a héten én szerkesztem a blogot, és a visszaemlékezés jegyében fog telni a hét. Páran a társulatból felidézik, és megosztják emlékeiket: Milyen volt megismerni Attilát és Ancsit? Hogy kerültek be a Fészek Színházba? Miben segített, mit változtak azóta? Mit jelent nekik? Ilyen kérdésekről fognak írni a társulat tagjai a héten (lesznek persze a megszokott próbanaplók, és talán még 1-2 más is). A hetet természetesen, mint heti szerkesztő, én indítom, a saját emlékeimmel. Szóval emlékezzünk!

Utálom a színészeket. Hangosak, nem fogják be, az előre gondosan megalkotott és betanult véleményüket üvöltik, akármiről is beszélgetnénk amúgy. Semmit nem mutatnak meg önmagukból, de rád se kíváncsiak. Egyáltalán.

Lassan egy hónapja túl vagyunk a 2012/2013-as évad első próbáin. Furcsa ez, mert már egészen elszoktam az ilyen jellegű foglalkozásoktól, tekintve, hogy a tavalyi évet Ny. Attila csoportjában fejeztem be. Furcsa azért is, mert üvöltözünk, mozgunk és énekelünk, de ami már kevésbé meglepő, hogy - amint azt a kedves néző / olvasó is tudja - ezek közül egyik sem színházunk erőssége.

Telik az idő, de a próbák pillanatnyilag ritkulnak, persze könnyebbek azért nem lesznek. Sőt, a múlt heti első dobos próba 5 és fél órájával, meg-megállásokkal (ilyenek se nagyon voltak még) úgymond a legkevésbé magas pont volt eddig.

'Gyenge vagyok' premier két éve

A hétfő délelőtt elment egy kilyukasztódott autókerékkel, este hosszú, darabkákra bontott próba. Helyet szorítottunk Daninak és az ő dobjainak a már kialakult rendben... gondoltam (tuk Zsófival), aztán kiderült, hogy nem úgy van ám: a rend csak most alakul ki, s bizony nekünk kell igazodnunk hozzá. Talán jókor. Az előző hetek után már majdnem elhittük, hogy csak MI HÁRMAN vagyunk és ennyi a színház. Pedig, tényleg van díszlet, technika, rendező és dob. Szerdára megszoktuk. De csinálni még mindig az egymásba fonódó szembogár-fények miatt érdemes. A többi a közönségé.

Igen, idén mi is kipróbáltuk. Hogy mit is pontosan? Egy olyan programot, amit az autómentes napon rendeznek meg az Andrássy úton. A Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig színház a világ. Ott van az összes már jól ismert „szikla", és a hozzánk hasonló kamaraszínházak is. Aztán ha minden adott, az ember kinéz a nagy banzájra. Van, aki azért, mert szereti a pezsgést van, aki az ingyen ajándékokat szereti, és azért olyan is van, aki a színházat szereti.

Gimesi András, akit az egész városban Gimeként ismernek, lassan egy éve jelent meg körünkben. Szép lassacskán beépült a társulatba, ma már igen aktív tagja a közösségnek. Még tavasszal írtam róla egy hosszabb bejegyzést, ezért most rövidebbre fogom mondandómat...

Végre nem színházi fotóit is köszönthetjük színházunkban, hiszen évadnyitónk egyik szenzációja lesz "a Tükör törvényei" című kiállításának megnyitója. Szerintem érdemes ellátogatni hozzánk, s megnézegetni Gime fotóit. S ha ihletet kap a képnézegető kedves vendég, akár belenézhet egyik tükrünkbe! (Abból is sok van.)

A Fészek Színház évről évre próbálja több és több helyszínen megmutatni magát, (el)ismertebbé válni, erős gárdát építeni a falai közé, és az odalátogatók kedvében járni. Idén alkalmunk nyílt ellátogatni a TeARTrum Fesztiválra, ahol a vártnál is több érdeklődő szánt ránk néhány percet. Ha valakinek sikerült leküzdeni a Sárkányt, vagy akár a tériszonyát, és felmászott a Fészek Csodafára, az különféle ajándékokkal gazdagodott. A szerencsésebbek kedvezményeket kaphattak, míg mások egyéb nyalánkságot.

Színházban voltam - ritka az ilyen, hiszen színházcsinálóként napi 24 órában csinálom a sajátot, s így hogyan maradna időm másokra? -, s elgondolkodtam: miért tartunk itt?

tovább »

Bár az első előadásunkat, ami egyben a Gabriella tizennégyszer című legújabb produkciónk premiere is egyben, csak október 13-án tartjuk, a munka már elkezdődött a Fészek Színházban – és nem csak a próbák (miközben készül az új előadás folyamatosan újítjuk fel a régebbi bemutatókat), a Jemol nyári szünet utáni újra-rendezése is. És ahogy évről-évre igyekszünk új dolgokat kitalálni a színházban – az idei évadtól kezdve például már bérletet is lehet váltani az előadásainkra (sőt, nyerni is) – úgy a blogra is igyekszünk új dolgokat kitalálni, hátha sikerül egyre jobban és jobban felkelteni az érdeklődéseteket. Lássuk miket is.

Idén ősztől nem akadály a gyerek, kedves szülők! Vasárnaponként gyermekmegőrző várja a Fészek Színházba látogató anyukákat, apukákat: míg a felnőttek előadást néznek, a kicsigyerekkel társulatunk ifjú pedagógus növendékei foglalkoznak.

(egy részlet a HáRoMnőVÉr című előadásunkból)

Barabás Tamás G14 próbanaplója, 2012. szept. 10-15. A második hét.

Észre se veszem, mennyit dolgoztunk eddig, annyira természetes minden, ami történik. Magától értetődően fejlődik minden, megy be a szöveg a fejekbe.

Idén szeptember 22-én, szombaton találkozik a színházi világ az Andrássy úti Színházi Korzón, s ezúttal mi sem maradunk ki a nagy felvonulásból!

Nagy sóhaj. Megvolt az első hét. Minden nap intenzíven raktuk össze a jeleneteket, de szokás szerint nem a darab szerinti kronológiában, hanem titkos recept szerint. Össze is állt egy tömbbé, olyan mintha a fele már kész is lenne. Pedig hozzá kell még illeszteni az elejét.

„A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál." (Friedrich Nietzsche)

A G14 c. készülő darabunk első próbahetéről.

(A G14 Stubnya Béla találmánya, saját blogjában emlegeti így a darabot. Átemeltem. Tetszik. Úgy hangzik, mintha valami titokzatos világmegváltók lennénk. Pedig nem. Talán.)

A színház szezon előtti: kissé káoszos fogadótér, a színházterem leltár alatti állapotban. Mellettünk a csarnokban dolgoznak (biztos), de szépen csendben (ahogy a csillag megy az égen...) Természetesnek vagyunk véve: munkások, művészek, munkás-művészek.
„Gabriella tizennégyszer" a darab címe. (Tessék találgatni, miről is szólhat!)
Napi 4-5 órát töltünk együtt. Négyen. Egy teremben, ahol a megszokás otthonossága lebontva, a tér mégis olyan, mintha évezredek óta lennénk ide bezárva. A magunk örömére. Mert az, hogy készül közben egy előadás is, szinte mellékesnek tűnik. A sűrítve ábrázolt sorsok megélése a fontos. Folyamatosan változunk és változtatjuk a másikat. Bántás nélkül, üresjárat nélkül. Óvó figyelemmel. Persze, mindegyikünk dolgozott már valamin a másikkal, most ez mégis más. Vagy csak nekem új, hogy tessék, így is lehet. Mostantól meg azt mondom: csak így érdemes. Mintha mindegyikünk régóta erre várt volna. Történjen bármi, test-lélek puhára esik.
Persze, a civil bajaink nem tűnnek el. Csak a terembe nem jönnek velünk.
Nem tudom, hol tartunk. Akik benéznek, ránk csodálkoznak. Nem hazudom, hogy ez nem esik jól. (Mármint a visszajelzés. Mert az mindig... pláne, ha pozitív!) De én még keresgélek. És nagyon élvezem, hogy a többiek hagyják. Sőt, el is indulnak velem. Játszunk. Mi kellhetne még?

Legfeljebb el lehet ismerni, hogy Nietzschének - úgy tűnik - néha igaza van.

Diákoknak, bérletért!

Készen állunk az évadra. Hogy mit mondok majd május végén, még nem tudom. Szerintem elégedetten bólogatok a pálmaházi páratartalmú csarnokban. (Mert akkor már megint nagyon meleg lesz.) Három és fél rendezésre készülök, tizenvalahány alkotótárssal. Lesznek sokan a társulatból, de először látható majd a Jemol színpadán Szalay Marianna és Vallai Péter is. Minden klappol. Elvileg...

Vera, Zsófi és Nanni (Iskolapélda)

Ősszel harmadik teljes évadát kezdi a Fészek Színház. Az Orczy úti kisszínházuk – Jemol – az idei szezonban is sokszínű repertoárral várja vendégeit, minden korosztály igényét kielégítve. Az idei évad újdonsága, hogy a színház előadásaira immár bérleteket is lehet vásárolni.

A nép ellensége

Tisztelt Kollégák! Kedves Diákok!

"S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!"
(Ady Endre)

100 éves az Ady-Léda szerelem...

Középiskolai 9. évfolyam - 13. évfolyam hallgatói számára.

A pályázat kiírója: UDVARszínHÁZ KULTURÁLIS EGYESÜLET

Soós András - "In my life... hogy mondanád magyarul?" irodalmi pályázatunk 1. helyezettje vers kategóriában.

P. L. Jordan:
A barna szín színe

Minden kedves, csipás vendégünket köszöntjük! Fürj csicsergős jó reggelt!
Az apród társam Ajna, Finnországból, én pedig innen, a pajtából jöttem.
A mai feltétek közt találnak háztáji vöröshagymát, apróra szeletelve, citrom levével bolondítva.
Emellett lógócsöcsű és csüngőhasú malackák májából készült pástétom is ízlelhető lesz azonnal.
Az Új Világból importált ételkülönlegességet, a pomodoro-t – más néven – paradicsomot is kipróbálhatják.
A szomszéd mecénás család legkisebbik lányáról elnevezett, eredeti „Lucia" uborkát szereztünk önöknek.
Az édes ízek kedvelőinek gondoskodtunk két fajta marmellata-ról. Szamócából és sárgabarackból lehet nyalakodni. Még tejben áztatott cukros kását lehet még falni.
Frissen zacskózott, cipó is jár még, kovásszal dagasztva.
Italként, a levantei kereskedelmi útvonalon keresztül beszerzett keleti fűszerekből, és mindenfajta teafüvekből készített piros, vörös nedűt ajánlunk.
Bon Appetit!

(Zalamerenye napfényes reggelén, 2012. július 30. napján)

Tábornaplót írtunk. Közösen - minden napra más nézőpont jutott. Azaz megnéztük milyen, amikor egy tábori napló mozaikszerűen áll össze: ahány nap, annyiféle helyzetjelentés.

Mert - ne áltassuk magunkat - az idei Cziczó-alkotó- és tábor az volt, a javából.