2014. május 9. Fészek Színház

A májusi éjszakai színházsorozatunk második (vendég)fellépője Mándy Ildikó Társulata, azaz két Hamlet volt.

A héten olvashattok beszámolót a pénteki Hamlettek kubja 2.0-ról (amin halálra nevettük magunkat), M.Máté is eszmét futtat majd, Attila spoilerez, Tia analizál. És lesz egy szokatlan dobásunk is hamarosan. Egy performansszal állunk majd elő különböző budapesti helyszíneken az online gyűlöletbeszéd elleni küzdelem jegyében. Nemes ügy. El is mesélném, hogy ért minket ez a remek feladat.

A 2013/2014-es évadunk új bemutatói közül ebben a sorrendben tetszikeltek nézőink:

1. HALHATATLAN | 49 szavazat
2. AZ UTOLSÓ MAGYAR | 29 szavazat
3. COLOR HOUSE és 1001 | 5-5 szavazat

A minap ellátogattunk a Műszibe, hogy lecsekkoljunk pár rövidke színdarabot, melyek egy verseny második fordulójára íródtak az újrakezdés témakörében. Kollégánk, Barabás Tamás is közreműködött az alkotások színpadra varázsolásában.

Egy ismerősöm felkért, hogy vegyek részt az általa (igen jól meg)szervezett felolvasó est program májusi részében. Örömmel mondtam igent: kevés feljövetel, sok új ember, érdekes írások. A próbáján (mert, igen, azt is kell!) hangzott el a mondat, amit sokszor hallok és mindig ugyanúgy fel tudom húzni magam rajta: nincsenek kortárs színpadi művek. Már nem a mainstream nincs, a Tasnádi-Pintér-Háy-Székelyek, hanem utánuk. Így kijelentőleg. Hm. Az elmúlt négy évben négyben játszottam, úgy, hogy még meg sem száradt a tinta a kéziratokon, és előkészületben Pesten, Nagykátán még kettő decemberig. Szóval vannak és el is lehet(ne) menni nézni őket. Csak hát...

(Gabriella tizennégyszer - Fészek Színház)

2014. május 2. Fészek Színház

A májusi éjszakai színházsorozatunk első (vendég)fellépője az Oláh Krisztián Trio volt. Színvonalában ritka élményt nyújtott a jazztörténeti zene- és szövegbetétekkel színesített produkció, ami talán nem véletlenül lett majd' kétórás a beharangozott egy helyett. Öröm volt látni az örömzenélő fiatalokat, akiknek tényleg a zene a szerelme. Micsoda éjszaka volt!

á fai gé nyét kér jüke lő reje lez ze

Színház az egész világ, s vers+ritmus hétköznapi életünk. Persze csak keveseknek adatik meg, hogy mindezt összegezzék egy-egy jól sikerült egészben. Vasváron jártam, immár tizedszer (tíz év alatt), s rájöttem, én otthon vagyok ott, ismerem a kisutcákat, az ízeket, a hangokat, a megszokott május eleji eső sem ért váratlanul, annál inkább az új feladat(kör). Versmondókat zsűriztem.

A héten Cziczó Attila jövő évados jóslatait olvashatjátok. (S ha tetszett, bebiztosíthatjátok már most a széketeket: bérleteink 20 % kedvezménnyel megvásárolhatóak május 31-ig! Mi szóltunk...)

tovább »

A héten Cziczó Attila jövő évados jóslatait olvashatjátok. (S ha tetszett, bebiztosíthatjátok már most a széketeket: bérleteink 20 % kedvezménnyel megvásárolhatóak május 31-ig! Mi szóltunk...)

tovább »

A héten Cziczó Attila jövő évados jóslatait olvashatjátok. (S ha tetszett, bebiztosíthatjátok már most a széketeket: bérleteink 20 % kedvezménnyel megvásárolhatóak május 31-ig! Mi szóltunk...)

tovább »

A héten Cziczó Attila jövő évados jóslatait olvashatjátok. (S ha tetszett, bebiztosíthatjátok már most a széketeket: bérleteink 20 % kedvezménnyel megvásárolhatóak május 31-ig! Mi szóltunk...)

tovább »

A héten Cziczó Attila jövő évados jóslatait olvashatjátok. (S ha tetszett, bebiztosíthatjátok már most a széketeket: bérleteink 20 % kedvezménnyel megvásárolhatóak május 31-ig! Mi szóltunk...)

tovább »

Az interjú-sorozat utolsó mesélője Cziczó Attila, társulatunk szerzője, rendezője, olykor színésze is, a sorozat elindítója. Hosszan beszélgettünk a MOV(I)E STARS bemutatója előtt, a készülődő színésztársak kíváncsi tekintetétől kísérve. Sok mindenről. Egy része publikus. Konkrétan a kép alatti rész. Hallgassatok hozzá Dire Straits dalokat!

Azt mondod, Nyócker? Azt mondjuk, Józsefváros! Egy élhető kerület, ahol még a kultúra is színes. Hát még az éjszakák... Egy kis ízelítő ebből a Fészek Színház évadzáró előadás-sorozata, a FRIDAY NIGHT THEATRE! Minden pénteken este 10 órakor kezdődnek az előadások, a repertoár pedig a legszínesebb, amit egy mindenkitől független színház nyújtani tud.

A múzsa csókja a Boráros térnél nyálazott össze. Pfúj! Pedig szép történet...

tovább »

2014. április 16. - Halhatatlan

Nem maradt színész, aki élménykedne. Ezért gazdagon cinkelem blogunkat, s megint én írok. Szerencsére múlt héten beültem egy előadásra. Nézőként. És beszippantott.

Húsvét hétfőjén szóba kerülhetne az újjászületés is, de kevésbé vallásos emberként valahogy nem tudok most az ünnepnapok hangulatába helyezkedni. Pedig tulajdonképpen azt élem, hiszen a hétköznapok megszokottsága vett egy erős ívben megrajzolt kanyart, s új irányba fordult (színházi) életünk. Nanni is elbúcsúzott, lezárhatjuk az elmúlt négy évadot.

Volt egy barátom. Egyestés. Lehet, hogy ez nem is igazi barátság. Csak egy nagy találkozás. Ma már kevesebbet gondolunk rá, pedig ha másképp alakul, nap mint nap együtt lennénk! Nem így lett. Senki sem lehet halhatatlan. Utolsó ajándéka Bezerédi Zoli lett. (Köszönjük!)

Eseménydús hetek vannak mögöttünk. Miután az elmúlt hónapokban nem nagyon csináltam semmit a színpadon, egyszer csak hirtelen megint „beindult a gépezet”, annyi mindenben találtam magam egyszerre, mint már nagyon régen. A legtöbbeknek nyilván ez nem jelentett ilyen hirtelen beindulást, mivel szerepeltek előadásokban, de nekem hatalmas érzés volt újra résztvenni több alkotófolyamatban is. Egyszerre volt nosztalgikus és újszerű.

A téren magyaros zsibvásár, étel-ital kánaán. Egy lakás az emeleten. Tele nézőkkel. A hercegnőt (is) játszó színésznő belekezd az Evita ismert slágerébe, majd feltépi az ablakot és az alant lötyögő tömegnek énekli a búcsúszás dalát: Don't cry for me Argentína. Megtapsoljuk. Lent is, fent is. És már benne is vagyunk nyakig.

(foto: Kovács Bence - Maladype Színház honlapja)

Mov(i)e Stars (munkabemutató) - 2014. április 11.

Féltem, aggódtam, kétségbe voltam esve, hogy most először zavarni fog a közönség, mert olyan jó volt eddig tét nélkül játszadozni.

Mov(i)e Stars (munkabemutató) - 2014. április 11.

25 perccel kezdés előtt beültem a helyemre. De nem a szokásos kis lyukba, a technikához, hanem egy másikba. Egy szekrény belsejébe. Öltönyben és napszemüvegben vártam a kezdést, egy gardróbban gubbasztva. Viszont ki is használtam ezt, ültem a sötétben, és többször végig futtattam az agyamban az előadást. Csak néha zavartak meg. Egyszer hosszabban...

A Fészek Színház mindig is fontosnak tartotta a kapcsolattartást az ifjúsággal. S most, hogy lehetőségünk nyílt a középiskolásoknak kötelezően előírt közösségi szolgálat lebonyolításában részt venni, kihasználjuk az alkalmat, s minél több fiatalt szeretnénk megszólítani, s a színház, mint alkotóközösség közelébe vonzani!

Az első találkozás 2014. április 29-én kedden este 7 órakor várható, amikor is egyik legsikeresebb előadásunk megtekintése után leülünk, s elbeszélgetünk egymással: a fiatalok és a Fészek Színház.

Az új évad rengeteg változást hoz színházunkban. S természetesen - sajnos? - a jegyáraink is áldozatául esnek ennek a folyamatnak. Ám nem adjuk olcsón a bőrünket: továbbra is minden lehetőséget megadunk azoknak, akiknek a kultúrára költeni nehéz. (Vagy nem érdekes.) Például megszűnik a kezelési költség a netes vásárlásnál, sőt...!

Színházunkban próba hétvégét tartottunk. Új munkabemutatónkat raktuk össze pénteken és szombaton. Közben persze bent aludtunk. Stubnya Béla rendezőnk remekül átlátta az egészet, így a végére egy nagyon jó kis előadás lett. Aztán Anikó, és Attila is megnézte, s tettek hozzá kis pluszt, mint külső szem. Az én felelősségem a technika, ami szerintem szintén remekül sikerült.

Sokszor felmerül egy kérdés nézőink, sőt a szakma képviselői között is: hogyan működik színházunk? Nos, megpróbálom röviden, egy blogbejegyzésnyi terjedelemben elmagyarázni. (Néha még én is rácsodálkozom amúgy!)

Az utolsó magyar - 2014. április 6.

Nincs többé szíved, mi engem befogadna. Helyem elfoglalja a nagy költőnk fia, ő tölti be vágyad, se reményed. Érzem én és tudom, hogy álmom zátonyra futott, nem kívánod ölelésem s csókom, mely nőként tartott ébren...

 

 

Mérhetetlenül szomorú és csalódott vagyok. A tegnap este olyan volt, mint az egész évadunk. Ezért a legérdektelenebb és legsatnyább hetiszerk. írást olvashatjátok. Mert ennyi volt.

Semmi más dolgod nincs, mint játszani egyet. Hogy mivel? A mindenki által kedvelt 2048 nevezetű játék fészkes verziójával. Játszd végig, fotózd le, küldd el a feszekszinhaz@gmail.com emailre, és nyerj! (A kulcs: Stubnya Béla!)

A sikeres játékosok százforintos jeggyel (ami tényleg 100 Ft!) ülhetnek be az április 16-i Halhatatlan című előadásunkra.

A múlt heti bejegyzésemben írtam, hogy új szerepkörben fogok tetszelegni. Íme a beszámoló róla!

A nép ellensége - 2014. március 28.

Általában az előadások egy szemvillanás alatt elrepülnek (nekem legalábbis), az egyik pillanatban kint állsz, és várod, hogy beléphess a színpadra, a következőben pedig már tapsol a közönség, le is ment az előadás. Pénteken az utolsó A nép ellenségén ez nem így történt, annyira nem szerettem volna a végére érni, hogy minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt, pedig nem lehet mondani, hogy eseménytelen előadás volt.

Vezérlői utasításra ma mindent lájvban intézünk. (Beszámoló a héten.)