Valamikor 16 évesen volt egy álmom. Emlékszem, nappal volt már, félálomban voltam, azt hiszem, tudtam is, hogy álmodom. Egy furcsa párbeszéd zajlott le előttem, nem tudom, kik beszéltek, de az tisztán kivehető volt, hogy miről.

Két ember volt… És az egyik a nővéréről beszélt. Azt mondta a másiknak, hogy idősebb nála. Mármint a saját nővérénél. Ami ugye lehetetlen. Mert a nővérénél az ember csak fiatalabb lehet. De ez az ember mégis kötötte az ebet a karóhoz, a másik hiába próbálta meggyőzni. Aztán felébredtem.

A kabarépróbák során számtalan ötlet felmerült, de ezeknek csak egy részét tartottuk meg. Íme, egy kabaréjelenet átdolgozásának félkész verziója, mely végül nem lesz benne a munkabemutatóban, de reméljük, egy kis érdekességnek megteszi.

Szevasztok Zsolti vagyok. Az ám. És laza. Az a helyzet, hogy nagyon jól érzem magam a bőrömben és kiválónak tartom élethelyzetem. Van egy gyönyörű szőke barátnőm és látástól mikulásig dolgozik, főleg, hogy közeleg a karácsony és meg kell vegye az általam kiválasztott méregdrága ajándékomat. Szegény, olyan naiv, azt hiszi, hogy Én hatalmas elánnal keresem a munkát. De nekem az a hitvallásom: ha a szervezet nem magától kel fel, az természetellenes.

Villámrandizni voltam. Az Éva mondta, hogy menjek, mert a Vilma összeveszett az Erzsivel a Petin, és kiverte a hisztit neki, aki elmondta nekem, szóval szakítottunk, de azóta már ő összejött valami vidéki kis ribivel, mondjuk tutira csak azért, mert féltékennyé akar tenni, de engem persze már nem érdekel az egész, de az meg hogy néz már ki, ha neki van nekem meg nincs, közbe ő a hülye én meg az okos! (Megmondta az Éva.) Szóval értitek. Kell egy pasi. (A Peti gyökér!)

Mint köztudott, a hét nagy eseménye a mi kis színházunkban a pénteki és szombati FészeKabaré munkabemutató. Nagy megmérettetés ez nekünk, de sok munkánk benne van, így remélhetőleg sikeresen vesszük az akadályt. Ha a közönség nevet, akkor sínen vagyunk. Ezen a héten egy kis ízelítőt kaphatunk a mi kabarénk világából. Olvashatunk kimaradt jeleneteket, humoros segítségeket, és kiegészítéseket a hétvégi előadáshoz.

Interjú Andai Katival, Bűdi Nannival és Szalay Mariannal a 'Halhatatlan' című előadás kapcsán.

Évente egyszer felöltöttem piros nadrágom, kabátom, sapkám, felbiggyesztettem hófehér szakállamat és hajamat, csizmát húztam lábamra, s elindultam. Megjött a Mikulás! Olyan sokáig játszadoztam ezt a szerepet, hogy az is megesett velem, amikor az egykori kisiskolás Anna icipici kislányát hozta hozzám évek múlva!

Ám egy alkalommal véres rémálommá fajult találkozásom a gyerekekkel és egy...!

tovább »

2013. december 3. - Az utolsó magyar

Sok idő után először szerepelek színpadon egy előadásban. Sok idő után volt egy premierem. És sok idő után volt egy második előadásom. A második mindig rosszul sikerül. Olyan, mint egy járni tanuló kisgyerek. A premieren még ott van a támogatása a próba folyamatnak, frissek az élmények, térden járunk/csúszunk. A második előadás pedig az elsőlépés sorozat. Bizonytalan, botladozó s néha el is eső. De jön majd a többi, s lészen akkor jobb.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal srác, aki éppen csak kezdett belekóstolni a színjátszás örömeibe. Már tagja volt a híres-neves Fészek Színház társulatának, de még csak a Fém című előadás kellékese volt (mondjuk az Új Színház kezdetnek – akkor még – nem volt rossz). A távolban már ott lebegett első igazi szerepe egy Csehov drámában... De ekkor, valamikor a kettő között, december elején sikerült valami egészen szürreálisba csöppennie. Ez volt a Mikulás, a barátom!

A Fészek Színház Orczy úti "bázisában" (az idézőjelekhez kéretik elképzelni, ahogy négy ujjal a levegőbe rajzolom őket) az a jó, hogy egy nagyon otthonos tereppé vált a társulat számára. Sőt, ez nem is csak egy belső, exkluzív dolog, hiszen a vendégeink, nézőink is állandóan megjegyzik, milyen kis kellemes kuckót alakítottunk ki a JEMOL tágas termeiben. És tényleg. Ha visszagondolok, milyen volt, mikor először jártam ott 2009 nyarán... azóta már olyan, mintha egy szép napon Hófehérke arra vetődött volna, és egy csapat cuki erdei állatkával karöltve takarosan kicsinosította volna.

Nincs mese, eljött az ideje, hogy érthetően fogalmazzunk: nézők nélkül nagyon nehéz! Más forrásunk nincs, hogy működhessen színházunk. Illetve van, mert mindig megoldjuk valahogy, de nagyon kellene bővíteni közönségünk „rétegeit". Ezért arra kérjük visszatérő nézőinket, népszerűsítsék a Fészek Színházat! S arra kérjük lelkes olvasóinkat, hogy végre nézzék meg, miről is olvasgatnak nap mint nap. S arra kérjük ismeretlen ismerőseinket, vegyenek jegyeket! (Nehéz ám kimondani ezt a két szót!)

Miklós Zsófi és Bűdi Nanni is várja a nézőket!

Páros játékot játszunk ma! Sipos Vera és Toldi Bandi, a két unokatestvér, a Fészek Színház "nagyöregjei", örököstagjai stb. írnak egymásról, a színházról, s mindezt legújabb bemutatónk, Az utolsó magyar kapcsán teszik. Most éppen Bandi mesél Veráról, s minden másról. Jó szórakozást! (a szerk.)

Vera és Magyar József

Páros játékot játszunk ma! Sipos Vera és Toldi Bandi, a két unokatestvér, a Fészek Színház "nagyöregjei", örököstagjai stb. írnak egymásról, a színházról, s mindezt legújabb bemutatónk, Az utolsó magyar kapcsán teszik.  Most éppen Vera mesél Bandiról, s minden másról. Jó szórakozást! (a szerk.)

Bandi és Miklós Zsófi

2013. december 1. - A nép ellensége (Gárdony, Nemzedékek Háza)

Egészséges a levegő idebenn. (by Ibsen) Keményen nyikorog a műbőr kabátom, lábamon a szereplő martens bakancs, ami csak abban különbözik az utcaitól, hogy fémbetétes. Súlyos teher. Kiil Márton szerepe is. Három jelenet, egy vicces, egy némán félelmetes, s egy nagyon kegyetlen. Gárdonyban állok a színpadon, tizenvalahány év után, utoljára még Baluval ökörködtünk a GMK utolsó előadásában, Kistata volt a címe, akkor százötvenen szorongtak a nézőtéren. 2013-ban már a tizenkilencnek is örülni kell. Állok a színpadon, s egészséges a levegő odabenn.

Fotó: Ódorné Cseresznye Virág

Sűrű hétvégénk volt: Az utolsó magyar bemutatója szombaton, majd egy A nép ellensége vendégjáték szeretett otthonomban, Gárdonyban. S mi lesz a héten? Előadások, kabarépróbák, s pénteken jön. Jön, jön, jön!

Itt éppen Danifiammal játszadozunk (régen volt, azóta felnőttünk, haha)

föltámadott a költő
érzelmek embere
rádöbbent a nép nem
megy nélküle csak vele

Henrik Ibsen 1882-ben úgy döntött, ír egy drámát a hatalomról, az emberek ostobaságáról és irányíthatóságáról, arról, hogy mi igazából a demokrácia. A darabnak A nép ellensége címet adta. Amiről írt, az a mai napig nem változott. Nem csoda, hogy ez a darab most éppen két budapesti színházban is látható.

A Fészek Színház legújabb bemutatójában a magyar nemzet örökös identitáskereső kálváriáját dolgozza fel, ezúttal is a megszokott sírós-nevetős hangulati elemekkel, s a közélethez igazodva, hangoskodósan-gyáván megbújva az abszurd nyújtotta keretek mögé: Az utolsó magyar! (Petőfi a Vatyikánba zárva? Ki hallott már ilyet!)

Miklós Máté, Sipos Veronika, Toldi András, Bűdi Nanni, Magyar József,
Miklós Zsófia, Stubnya Béla, Tyroler Cintia és Horváth Máté

...tehát Kálmán elhatározta, hogy a szerencsétlenül járt csigák lelkét új testbe költözteti, mindezt pedig a tudomány eszközeivel kívánta elérni...

Kevesebb, mint egy hónap maradt a munkabemutatóig, furcsa, már megint milyen gyorsan elrepült az idő. Nem mondhatni, hogy könnyű fába vágtuk a fejszét a kabaré témával.

Ezt a történetet Cselle Gabival találtuk ki a 99-es buszon, mikor a színházba mentünk, és én pár napra rá leírtam.

Már csak néhány nap van hátra az új bemutatónk premierjéig... Rövid volt a próbafolyamat, amit egy hosszú hétvégével zártunk. Heti blogszerkesztőnk arra kért, erről írjak. Tehát.

Diktál a piac

Mocskos ajánlatok közt válogatva
Ki többet kínál, annak adom
A testem és a hangulatom.
(1989) 

Ha tetszik színházunk szellemisége, s lehetősége van rá, hogy támogassunk bennünket, itt a remek lehetőség! Vásároljon egy széket! Színháztermünk egyik hiányossága a kényelmes nézőtéri székek hosszú sora.

Bár a független színházak sajátossága a fapadosság, mi mégis szeretnénk ezen változtatni – színházunk “híres” a kulturált, tiszta, barátságos tereiről. Ám egy közepes kategóriájú színházi szék is 20-30000 Ft. (S nekünk 30 székre lenne szükségünk!) Természetesen a székért tiszteletjegy(ek), s egy aranyozott felirat jár!

Mi mást?

Nincs annál nagyobb boldogság, mint a sok-sok ajándék között felfedezni egy díszesen felcicomázott, színekben pompázó belépőjegyet a december 29-i Az utolsó magyar előadásunkra! (Vagy bármelyik januári másikra!)

Sőt! Ho-ho-ho-hó! Mi lenne szentebb ajándék egy szabadbérletnél? (Esetleg egy szabad-diákbérlet?)

Itt az idő, most még nem kell sorban állni: vásároljon szeretteinek Fészek Színház jegyeket és/vagy bérleteket karácsonyi ajándéknak!

www.feszekszinhaz.hu

Ismét összegyűlt a hatfős csapatunk kicsit gyakorolni, szöveget tanulni, koncentrációt fejleszteni és összehozni valami kabaré jellegű történést. Most már egy nyugodtabb fázisában van alkotásunk. Az üres részeket betöltöttük, kreatív oldalát kitaláltuk. Pipa.

2010 tavaszán írtam ezt a (számomra egyik legkedvesebb) novellácskát. S most örömmel osztom meg a fészkes olvasókkal, és köszönöm Dávidnak a lehetőséget!

tovább »

2013. november 24. - Az utolsó magyar

Tegnap volt az a bizonyos első, amit a társulat ezúttal nem szereplő részének mutattunk meg. Szinte gyászbeszéd kívánkozik ki belőlem, annyira letört/lesújtott/földbedöngölt (lehet választani, én nem tudok), mikor délután kijöttünk a meghajlás után Az utolsó magyar nyilvános főpróbájáról. De megpróbálom visszafogni magam. Ki tudja, hova vezet még el a klaviatúra! Az esetleges érzelmi túlcsordulásokért mindenesetre előre is elnézést, most nagyon szenzitív lelkiállapotban vagyok.

Ez a hét változatos lesz. Naná, hiszen én szerkesztem! Több dologba is belekóstolhattok, olyanokba is, amik eddig nem volt jellemzőek a blogon.

Folytatódik a folytatásos interjú-sorozat. Ezúttal én kérdezek egy olyan lányt, aki már régóta a Fészekszínházunk tagja. Interjúalanyom: Tyroler Cintia. Azaz Tia.

Plakátkampány, fotók, tömérdek blogbejegyzés és persze hosszadalmas próbák. Na, de ki is az az utolsó magyar? Ez a légkör jellemzi Az utolsó magyar debütálását. Homály, rejtély, de valami grandiózus és fenomenális készül. A színházban valaki mondott egy jót az egyik nap. Minden, ami nagy, és érdekes készülőben lévő díszlet, az tuti az utolsó magyarosoké. Igen. Nagyon jó ebben a darabban minden díszlet. A kellékek profik, akár egy nagy színházban, a jelmezek meg...huhúúú! Most kicsit zavarba is jöttem. És persze újra együtt láthatjátok a nagycsapatot, de azért megkaptuk ajándéknak Bélát, hogy tuti legyen, ami fasza. Szóval a körülmények adottak. Mi következünk.

A kabaré valószínűleg egy olyan műfaj, amit mindenki iszonyatosan könnyűnek talál. Mi van, ha azt mondom, hogy pokoli nehéz? Feltehetőleg erre a válasz az lesz, hogy: „De hát abban csak bohóckodni kell, mi benne a nehéz?".