Az érettségi előtt nagy izgatottsággal vártam a fesztivál hétvégéjét, ugyanis már rám fért a pihenés. A két évvel ezelőtti tapasztalat (a Műkörömmel elég jól szerepeltünk) jó okot adott arra, hogy legyen mit várnom. Azért nem volt teljesen ugyanaz. Még jó, hogy nem, hiszen több mint húszan vágtunk neki az útnak és 2 előadással is színesítettük a műsorlistát. Azért ez nem semmi! Már csak díszlet szempontból sem.
A Fészek-évadomnak a hétvégén volt vége. Úgy, ahogy. Talán minden éveim eddigi legerősebb színházi évadát zártam. Ilyennek láttam. Láttuk. (Mert a dőlt betűs részek korábbi blog bejegyzéseinkből valók.)
Amikor 2005-ben először érkeztem a vasvári fesztiválra, őszintén bevallom, nem gondoltam arra, hogy mostanra odáig jutunk, hogy lassan életem negyedét ebben a kisvárosban töltöm: évente néhány napot. Kilenc év alatt - sajna a tavalyi kimaradt! - 12 előadást hoztunk, 3 társulattal, s közel nyolcvan fészkes-hegyhátos fiatal-öreg lépett a vasvári deszkákra. Igen... Amíg Vasvár AZ marad, AMI, mindig ott a helyem/helyünk! (Főleg, hogy végre megismertem az egész Gergye családot!)
Vasváron a társulat! ( 21 fő, 3 igazolt hiányzóval.)
Fura évadon vagyunk túl - hamarosan -, ilyen is volt, olyan is volt, s úgy gondoltuk, együtt búcsúzunk. Terveink többsége megvalósult, de természetesen voltak kényes-kényelmetlen buktáink is. Mit gondol erről vajon a társulat? Kinek mi volt fontos, kihagyhatatlan, felejthetetlen, felejthető, mi volt sírós, mi volt nevetős? A blogunk "működése" tutira sikersztori. Ezért rendhagyó módon az évad közel 400 blogbejegyzéséből csemegézve tekintünk vissza a következő két hétben. (És - remélem! - születik majd néhány bejegyzés a hétvégi Vasvári Fesztiválról is!)
Gabi, Guszti és Máté a vasvári kígyón! (Készült egy videó is! Lapozz...!)
Gárdonyban még ittam két felest Cziczó apunál. Hazafelé Ármin (Attila kisebbik fia) beállította a telefonomat. Itthon nyílt mellettem egy új kocsma, illetve tulajváltás volt, és nekem is szavaznom kéne a közgyűlésben, hogy megvehessék a pince-részemet. Szóval ittam egy pohár sört, az egyébként szimpatikus tulajjal, és Lucával, a pultossal. Nekik mondtam el először az ajkai sikert. (Gondolom nagyra értékelték...) Reggel, délben raktam össze a hétvége eseményeit a fejemben.
Ajka, hm! Nagyon jó volt ott lenni ezekkel az emberekkel. A Hangulat tökéletes volt, bár lehetett volna kicsit többet is ismerkednem, de hát na... Az egésznek volt egy kis Balaton fílingje, de lehet, hogy csak az odafelé menet nyakamban lógó törülközőm miatt.
Ancsi, Béla és én
Elképesztő élmény volt nekem ez az ajkai fellépés, ugyanis úgy ingadozott a lelkiállapotom az indulás és a hazaérkezés között, hogy:
- indulás, utazás, érkezés: fent
- készülődés: lent
- kezdésre várakozás: nagyon lent
- előadás közben: már nem annyira lent
- előadás után: nagyon fent
- hazaút: egyre lejjebb
Ajka számomra családi alapon volt/van. Csinger városrész, a nyikorgó csillékkel, a bányákkal, játszótérrel, nyüzsgő élettel, keresztanyámékkal. Ebből mára alig maradt valami. Változás változás hátán. Amikhez viszonyulnunk muszáj. Vagy így, vagy úgy.
Ajkán jártunk a hétvégén: Arany Deszka Fesztivál! Egész héten erről mesélünk! Jómagam három részletben írom meg ajkai kalandunkat: a várakozást, az ottlevést, és az értékelést. (Vajon lesz egyezés?)
Nagyon régen nem voltunk fesztiválozni! Két éve utoljára, Vasváron. (Na, jó, közben bugyifeszteztünk rendszeresen, de az a hazai pályánk. Erre pont idén marad ki! És a büki barátságos találkozások, jaj!) Ha egy csapat önfenntartóként próbál színházat csinálni a mai helyzetben, ugye, akkor pont arra nem marad kerete, hogy kimozduljon otthonról. Erre mutattunk idén fügét, s egy elég komoly összeget arra áldozunk, hogy újra Ajkán és Vasváron is lássanak bennünket. És mi is körülnézhessünk a többiek háza táján.
utolsó ajkai vendégeskedésünk 2009-ben: Körforgalom (milyen gyerekek voltak még Veráék!)
Ennek a hétnek is elértünk a végére, szóval szeretnék mindenkitől elköszönni. Na persze nem megyek sehova, csupán erre az évadra véget ért a blogszerkesztőségem. Remélem, élvezhető volt, remélem, sikerült mindkét célomat teljesíteni: egyrészt közelebb hozni az embereket saját magamhoz, másrészt kedvet csinálni a színház hamarosan következő eseményeihez.
Szeptemberben fogunk bemutatni egy új előadást, amit jelenleg 1001 munkacímmel emlegetünk, de szokott még lenni Ezeregyéjszaka, vagy Ezeregyéj is. Ugyan már áprilisban elkezdtünk vele dolgozni, de mint látjátok, még egyáltalán nincs kiforrva a címe sem – amúgy valószínűleg az 1001 mellett fogunk dönteni. Egy valamit tudunk és ezt igyekszünk szem előtt tartani a próbák során: az arab mesegyűjtemény, az Ezeregyéjszaka meséinek kapcsolódási pontjait keressük a mához, illetve leginkább hozzánk.
Az új darabunk címe: Color House. Miről szól? Halvány lila gőzöm sincs. És mégis, csináljuk, mi hárman: DD, Máté és én. Milyen lesz? Szintúgy nem tudom. Eléggé biztos alapokon fekszik egyelőre az előadás.
Gondolom, mindannyian éreztétek már azt, hogy túlteng bennetek az energia. Szétfeszít belülről, húz minden irányba, és a környezetetek sem segít, csak hatványozza azt. Ilyen esetekben nyitok egy kaput a művészet univerzumába és ott fejtem ki a hatást, hogy ne okozzak kárt. Így született meg a Color House című darab is, amely eredetileg még a Tükör névre hallgatott, de azóta már eltelt négy hosszú év, amik változást hoztak magukkal.
Eljött a nyár első hete, hamarosan évadot zárunk, táborozunk, táborafterezünk, de ezekről is biztosan lesz külön bejegyzés, az én "feladatom", hogy legközelebbi programunkról értesítsem a nagyérdeműt.
Tamás nemrég kitalálta, hogy írjanak egymásról portrét a társulati tagok. Én nem írtam senkiről... Akiről írtam volna, arról más írt, és nem tudtam volna bárkiről jót írni. Rólam sem írt senki. Ez a két hiányosság most egyszerre fog bepótlódni. Hogy hogyan? Én írok magamról. Nálam jobban úgysem ismer engem senki. Következzen tehát az önportré, DD by DD, az elmúlt hetek portréinak stílusában (nyugalom, máskor nem szoktam magamról első szám harmadik személyben beszélni).
Jó reggelt! A dolgozóknak kellemes napot, kitartást, a vizsgázóknak és érettségizőknek szintén kitartást kívánok (nekem is hátravan még két vizsga). Hamarosan véget ér az évadunk, de azt nem lehet mondani, hogy ölbe tett kézzel ülnénk. Annyi minden van még a tarsolyunkban... Hogy egy egész bloghetet szánunk rá. És nem csak erre!
A véletlen sodorta színházunkhoz. Vagy a végzet(e), Végülis mindegy. Ma már elképzelhetetlen nélküle a Fészek! Különleges fénytörésben lát és láttat bennünket. Honlapunk fotóinak zöme az ő alkotása. Gimesi Andrásnak hívják. De mindenkinek inkább csak Gime.
Nem tudom, mikor láttam először. Egy színház ugyanazon embere tartott minket össze, mégis távol volt(unk egymástól). Egy kamasz sokszor nem veszi észre a valóságot, talán én is vak voltam, ezért nem láttam mást, mint a vicces nevű vidéki kisvárosból felkarolt gyerekeket. Köztük volt ő is. András. Hm. Milyen határozott, felnőttes, magabiztosságot és erősséget sugárzó név. Elől az ábécében, dominál. Ahogy a viselője is.
Édesapja Dunaújvárosban volt színész. Ő 5 éves korától folyamatosan vágyik a világot jelentő deszkákra. Kislányos alkat, keveredik benne a romantikus álmodozó és a realista felnőtt. Amúgy most éli tinédzser-korszakát. Általában Hajni. Született Molnár Hajnalka.
Jánról már annyi mindent elmondtam, itt volt hát az ideje, hogy megkérdezzem őt is: mi a helyzet? (És azt is megtudtam végre, hány éves: 27 lesz a napokban!)
Iván és Tamás - két fontos szerep
2013. május 24. - Gabriella tizennégyszer
(A címben szereplő kérdés és a válasz is nézőinktől származik, a Gabriella tizennégyszer pénteki előadásából. - a szerk.)
A brutalitás pénteken a tetőfokára hágott. A Béla halántékán szinte lüktető erek eleve sokat sejtettek, majd egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy üvölt, mint a sebzett sakál, verekedés, bumm, szék felborul, tükrök kilengenek, már megy is a kötözés, az őrjöngésnek még nincs egészen vége.
A kamaszokkal zsúfolt társulatokban levegősebb a május. Viszont aranyat ér. Hosszabb megmutatkozástalanság után a múlt hét végén belehúztunk. Volt játék, heje-huja, folyt a szó és a limonádé. Nekem meg az jutott az eszembe, hogy...
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
2013. május 23. - Romantika
Kibeszéltük. Az író-rendező meg csak lesett, mert a helyzet korántsem annyira durva. Legalábbis némi c(z)inizmussal áthidalható. Hiszen az ember - nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozástól függetlenül - gyarló: szeret és/vagy gyűlöl; s mindezt a napi rutin szerint teszi. Mert az élet így szép.
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!
Csehov és valami más. Csehov plusz? Talán. Mindenképp valami más. Az emberben benne él egy Három nővér, és benne él a Három nővér paródia. A Fészekben nem nyitottak szamovárboltot, mégis ott bujkált a humor a dráma mögött. -Tóth Irén írása HáRoMnőVÉr című előadásunkról-
Amikor a színdarabban a szomszédból átjött a fiú, és megjegyezte, hogy a szoba teljesen ugyanúgy van berendezve, mint náluk, megijedtem. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy be akarják mesélni a közönségnek, a mű azért íródott egy díszletre, mert a cselekmény úgy kívánja. - Csengődi Péter írása a nem/más című előadásunkról -
Kedves ismeretlen(?) ismerőseink!
Van egy (mindenkitől) független színházunk, jórészt amatőr színészekkel dolgozunk, s idei bemutatónk speciális előadására hívnánk el Önöket.
