Andris és én. Én és Andris.
Mi a közös?
Először én azt mondanám, "csak egy Cziczó".
Ugyanis ki ez a srác? Mert számomra eléggé unszimpatikus. Szerencsétlen, töketlen. Szétszórt, azt se tudja mit akar. És még a saját árnyékától is megijed. Bár ez nem akadályoz meg abban, hogy eljátsszam őt. Hiszen mókás, számomra is szórakoztató, és remélem a nézőknek is az lesz: az, hogy mekkora egy gyökér ez az Andris.
fotó: GIME
Bella a mentalista. Azt kell mondanom, hogy nem esik nehezemre Bellának lenni. A visszaigazolások alapján akkor van Bella a színpadon - és nem Szelli, vagyis én -, amikor állati hangosan beszélek. Már pedig azzal nem szokott problémám lenni, szerencsére. Még csak furán sem érzem magam Bellaként, mert a hangos beszéden kívül szerintem nem is nagyon csinálok mást.
fotó: GIME
Kellemes felüdülésként ért Sára. Már az első percben rá tudtam hangolódni személyiségére. Kezdetben még mást gondoltam róla, azt, hogy gonosz, azaz teljesen átjárja őt a gonoszság. Minden tettét ez határozza meg.
fotó: GIME
Ma [február 25., szombat] olyan próbát tartottunk, hogy nincs súgás. Én egy életen át úgy tanultam meg a szöveget, hogy próbák alatt, súgó után mondva szépen besétált a fejembe. Előadáson sohasem szorultam súgásra. Igenám, de itt más a munkamódszer!
fotó: GIME
[Barabás] Tamás egyik privát üzenetét másoljuk most ide. Mert nekünk fontosak a gondolatok - főleg, ha a meg nem értett fehérségünkről van szó.
Egy vélemény következik a TI [Terra Incognita] búcsúelőadásáról.
fotó: GIME
2012. február 26. - TI [Terra Incognita]
Színészként utoljára találkoztam Terra Incognitával. Furcsa lesz nélküle. Zoltán nélkül. Furcsa volt vele is. Zoltánként. Mi volt ez? Utazás az ismeretlenbe. (Lehetne egy regénycím is.)
2012. február 26. - TI [Terra Incognita]
Tedd a szívedre a kezed! Itthon is azon kaptam magam, hogy még mindig ez visszhangzik a fejemben. Nem véletlenül. Február 26-án elbúcsúztunk az általunk már jól ismert, de sokaknak talán örökre ismeretlennek megmaradó földtől, Terra Cognitától (Ján után szabadon).
2012. február 26. - TI [Terra Incognita]
Összegzek. Fáradtan. Ha olvassátok, hallgassátok hozzá a fenti számot (Motörhead+Ozzy+Slash)!
Tehát: utolsó előadás. Könnyeden brutális. Fesztelenül egybeforrt. És azt is megtudtuk végre, hogy nem eléggé elvont (elborult, stb.). Ezzel jó lett volna, ha a korábbi nézőink is tisztában vannak.
fotó: GIME
Gabi még kislány volt, amikor találkoztunk. Etyek-Botpusztán, az első kisfeszten. Ritáékkal jöttek. A Jonatán csoporttal. Amilyen kicsi volt, annyira erőszakos: nálam akart színjátszani egyből! És megcsinálta. Kivárta, a szerencsét is meglovagolta, de megérkezett. 2010. októberében - Rita csoportjában - kezdte el fészkes életét.
unoka (Jonatán Csoport - Nagypapa meg a csillagok)
Ilyen honlap nincs. (Nem telik rá.) De van helyette ez: www.cziczo.hu/feszekszinhaz/. Ugyanúgy megtalálható, könnyen elérhető, és használható. Vagy nem? De!
Használati utasítás és segítő kattintások következnek.
Két régesrégi előadásunktól búcsúzunk márciusban. Mindkettő 23. alkalommal kerül színpadra. (Misztikus szám, tudjuk!) A Műköröm keserédes lányai és az Iskolapélda szeretetéhes tanárai búcsúznak.
Kohut Zsanett, Bűdi Nanni, Sipos Vera és Toldi Bandi (Műköröm)
Próbálunk. Nagyjából úgy, mint eddig. Csináljuk: összerakjuk a szöveget, értelmezzük a helyzeteket, megpróbáljuk megállapítani ezek menyire működőképesek. De egyre inkább alakulnak át a dolgok. Az utolsó próbán felmerült bennem, hogy milyen irányba? Nemrég fejmosást kaptunk drága rendező urunktól, ami olyan szinten jogos volt, hogy utána 10 perces néma gyásszal búcsúztunk mással foglalkozó énünktől. Betartottuk-e? Próbáltuk.
Horváth Máté, Sipos Veronika (fotó: Gimesi András)
Legyen része a te alkotásod is a Fészek Színház Twilight-saga első része nyomán készülő új bemutatójának, a májlájtnak. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy készítesz „Ha vámpír lennék” témában bármilyen vizuális alkotást (fotó, festmény, rajz, szobor, installáció stb.) és azt – szobor, installáció esetében az arról készült képet – március 12-ig elküldöd a feszekszinhaz@gmail.com címre.
(forrás: romkocsmak.hu)
ANDRIS Valóság vagy fikció? Amit most látok, az tényleg így van, vagy meg sem történt? De az is lehet, hogy valamikor így lesz. Ez a mozdulat például. (csinál egy mozdulatot) Kitől hallok igazságokat? Elcsépelt mondatok zúgnak a fülemben. Mint ez a zene. Ugyanaz az a dallam századszor eladva. Minden ugyanaz. A Föld forog, az idő múlik, de nem változik semmi. (csend) Itt van ez a két lány. Vetélkednek értem. Miközben én csak Vivit szeretem. Tiszta szerelemmel. Sára dögös. Jócsaj. De elviselhetetlenül gonosz. Akkor inkább Andrea! A világfájdalmába belerokkant kishúg. És Bella, a mentalista? A jövőbelátó? Mindent lát, csak a jelent nem veszi észre. Azt a pillanatot, amikor megszületik a… valami! Hallok tőlük valami felhasználhatót? András, a felnőtt, ő aztán tudja a tutit!
Na, a Balázst én elég jól ismerem! Mert édesegyapja a(z egyik) legjobb barátom. Aki nem mellesleg zenésztársaim is a Fishmojoban, és még nem melleslegebb az Egyesületünk elnöke. (Így színházunk lelkivezetője is, haha.) Szóval Orosz Balázs a második legprotekciósabb színjátszónk. Pont.
Táborban (Zalamerenyén)
2012. február 14. - Gyenge vagyok
Kedves blogunk (és kedves azok, akik olvasni szokták)!
Február 14. Valentin (Bálint) nap - a szerelmesek napja, a virágárusok és bonbongyártók ünnepe. Mindenki válassza ki a saját univerzumának megfelelő definíciót.
Ha pedig ezen túlestünk, át is térek az aznapi Gyenge vagyok-ra. Ez is egy különleges előadás volt, de persze melyik nem az? Pont az a poén a színházban, hogy ugyanaz a produkció minden alkalommal kicsit más, hiszen közülünk (tudtommal) senki sem gép. Érted... Ezt pedig egyszerűen nem tudom nem imádni. Meg azt, amikor a lépcsőn felsprintelve, az öltözőbe érve rögtön fojtott hangon vagy "ordítva-suttogóra" fogva kezdjük emlegetni az emlékezetes pillanatokat - nehogy a teremből ekkor kihömpölygő közönség meghallja, hogy hova bújunk el ilyen gyorsan meghajlás után (hupsz, asszem ezzel a mondattal nyírtam ki a nagy varázslatot).
Még egy Attila. Nana! (Na ne?) Lassan két éve már, hogy emilben keresett meg: jönne hozzánk játszani. Nem áltattam, megírtam őszintén, hogy talán érdemesebb lenne máshol keresgélnie, hiszen amazok „inkább hasonlítanak egy színházra, mint mi”. Mégis minket választott. 2010. szeptember 6-án láttuk meg először kopasz fejét. (Aznap búcsúztunk el Annától amúgy. Megmaradt az a dátum.)
Tóth Á. Valter (Iskolapélda)
Agyalás, agyalás, próba, agyalás. Hetek óta. Nagyjából így teltek a mostani (péntek-szombat-hétfő) alkalmak is. Mivel közösen írjuk és találjuk ki a darab nagy részét, és nem csak egy szövegkönyvet meg néhány instrukciót kapunk, így természetes, hogy sokat kell gondolkozni egy karakteren, egy mozdulaton, vagy akár egy-egy mondaton is (mondjuk legutóbb 35 percet két soron), de talán ez az, amit a legjobban szeretek a próbafolyamatban, hogy mi csináljuk. A miénk.
Az elején olyan feladatokat kaptunk, amiknek látszólag (!) semmi köze a májlájthoz, aztán szép lassan kezdett derengeni mindenkinek, hogy mire is megy ki a játék. Ennek eredményeképpen végül karaktereket alkottunk, amiket szinte már magunkénak tudhatunk. Gondolkozunk bennük, a fejükbe látunk, tudjuk, hogy mit mondanának és mit nem, és hogy hogyan reagálnának bizonyos szituációkban. Velük élünk, ők már valahol mi vagyunk.
Orosz Balázs, Galladi Dávid, Sipos Veronika ((fotó:Gimesi András)
Játék! Az 1000. lájkolónk elindítja a sorskereket, s valamennyi követőnknek esélye lesz megnyerni a főnyereményt: a kisorsolt győztes a következő évadra névre szóló fészekjegyet kap, s azt néz meg, amit akar - és ingyen. Hajrá!
"Az anyámat akarom, Zoltánt."
2012. február 7. - TI [Terra Incognita]
Most volt a születésnapom - mondja Zóra Zoltánnak. Hm. Érdekes. Mert nekem meg holnap lesz - mondom én Zsófinak. Negyvenkettő...
Ezt ne! A számot ne halljam! - üvölti Kati hangján Rossz a színpadon. (Egyetértünk. Maradjunk ma fiatalosak!) Lobogó hajjal ünnepeltem. Kipróbáltam, milyen az. És kaptam sok-sok ajándékot. Szegény rendezőkém meg búslakodhatott egyedül! Hiába könnyezte meg a gyönyörű üres színpadot, amit ismét csapkodva, idegeskedve, átkozódva épített fel. Mert ez nem az a nap volt. Ma komédiáztunk!
Kedves Nézőink! Kedves Barátaink!
2012-ben is lehetőségetek van arra, hogy személyi jövedelemadótok 1%-át
az UDVARszínHÁZ Kulturális Egyesület
- azaz a Fészek Színház -
részére ajánljátok fel.
Adószámunk: 18493234-1-07
Köszönjük!
Tamás - mi csak így mondjuk. Nincs belőle még egy. 2010. szeptember 6-án ült be először közénk. És érkezése megváltoztatta a színház formáját: felnőttünk.
Dr. László László Elemér (Iskolapélda)
