Végre megkezdődtek a májlájt-próbák (nagy nehezen, sok- sok egyeztetés után). Megtudjuk mik nagyjából az elképzelések és beszélgetünk. Twilight (mégiscsak ez az alap). Kinek hogy tetszett, milyen a viszonya hozzá, mit gondol róla stb. Ahogy annak lennie kell, mindenkinek más a véleménye, egy dologban azért mégis sikerül megegyeznünk: alapvetően nem sok érték van sem a könyvben, sem a filmben. Én ezért vagyok kíváncsi. Lehet-e a Twilightból értékes dolgot kihozni?

2011. december 18. Egy napfényes vasárnap, reggel 9 óra. Épeszű emberek most fordulnak át jobbról a bal oldalukra a pihe-puha párnák és takarók közt, vagy épp már nagyban főzik a húslevest. Kevésbé épeszűek pedig nemrég értek haza a szombat esti buliból. Én személy szerint már a 173-as busz megállójában állok, nem sokkal később összefutok egy magas, usánkás Jánnal a csodás-mesés 24-es villamoson és vagy fél órát fagyoskodom a VIII. kerületben egy gyárépület lelakatolt bejárata előtt.

2011. december 12. - Iskolapélda

Ilyen még nem volt. (Filmen talán már láttam hasonló blődliséget!)
Mindig is vágytam rá, hogy belülről lássam az Iskolapéldát. Most összejött. De hogy!

2011. december 15. - TI [Terra Incognita]

Ma más voltam. És mintha mások is mások lettek volna. Minden furcsa volt, nem csak amit Mi csinálunk, hanem a tér is furcsa volt nekem. Mikor leértem a hátsó dobogóról a takarásba, és készültem a következő jelenetbe, úgy éreztem mintha háromszor nagyobb terem lenne, mint eddig. Szokatlan volt, és elkezdtem élvezni. Majd bementem a színpadra ezzel az érzéssel. Mindennek neki mentem, aminek csak lehet. Egyrészt ott elveszett az az érzés. Másrészt pedig, nem láttam semmit a dobozban.

2011. december 6. - iluska.wb

Érdekes volt az utolsó előadásra készülni. Egyébként is mindig mindent széthagyok és elfelejtek, de most idegeskedtem is, nehogy ma is ez legyen. Bár a pengetőimet mindössze ötször hagytam el, a gitáromat majdnem elfelejtettem behangolni és a székemet a függöny mögé 2 perccel kezdés előtt vittem be, viszonylag minden rendben ment – hál’ istennek eközben sikerült Zsófival néhányszor normálisan összemondanunk a szöveget, ami azt jelentette, hogy maximum 5 baki volt benne.

Orosz Balázs

Lassan kiszélesedik az érzelmi bezártság a társulat és köztem. Lassan. Mert Máté még bőven a belsőkörbe tartozik. 2007. május 25-én találkoztunk először. Duci, nagyszájú, érdeklődő tekintetű hetedikes srác volt. Ma is az. Kevésbé ducin, megfontoltabban nagyszájjal, de még érdeklődőbb tekintettel figyel. Mert figyel!

Versinyin (HáRoMnőVÉr)

iluska.wb – egy buli története

Haladjunk szép sorjában.

Ennek a darabnak az előkészületei nem augusztusban kezdődtek, hanem egy kicsit előbb, az előző évadban. Cziczó Attila feledata 2011 tavaszán a következő volt: 3 előadás, 3 rendező és János vitéz.

Első rendezőnk Nyulassy Attila. Az Iskolapéldában együtt játszok vele, színészként ismerem. Rendezőként? Elkezdtük csinálni, ötleteltünk, karaktereket formáltunk, szöveget írtunk. Nem annyira ment. Attila döntött és megírta a szöveget. Elolvastuk, más volt, mint a Cziczó darabok. Én szeretem a mást. Kipróbálni valami újat.

Kimentünk a gyárba, hogy ott csináljuk. Eleinte én szinte nem is voltam bent, részpróbáztunk, jelenetenként haladtunk. Ritkán felbukkanó szerepem volt, aki csak Jancsival találkozik. Az első próbán, amin részt vettem egy ecsettel kellet olajoznom kis csavarokat...

Horváth Máté

Szóval úgy indult, hogy volt egy feladat tavasszal: tréning, végén munkabemutató a János vitézből. Ezt egy kicsit talán komolyabban vettem a kelleténél és őszre lett belőle egy előadás. Utóbbi már nem volt a terv része, Attiláék azt mondták, hogy benne van az előadás lehetősége és talán tudnánk is játszani, úgyhogy érdemes vele tovább dolgozni. Hogy mire mondták azt, hogy érdemes vele tovább dolgozni? Maradjunk annyiban diszkréten – nem akarok kritizálni és véleményt nyilvánítani, az a ti dolgotok –, hogy egy érdekes előadásra – vagy csak kaptunk még lehetőséget. De ez igazából lényegtelen is abból a szempontból, hogy egy olyan előadásra, amilyet nézőként utálok és amilyet soha nem szerettem volna csinálni – reméljük többet nem is fogok – és mégis az én irányításommal készült és mégis szerettem vele dolgozni. Ilyen furcsa érzések közepette született a PS: Iluska, egy furcsa előadás.

Horváth Máté

Zsófival egy forró nyári napon találkoztam először - Cselőtepusztán -, 2009. augusztus 9-én. A táborba érkezett. Nagy hátizsákkal, hatalmas vigyorral, és világhíresen szexepiles ikszlábával.

Egyből csináltam neki egy kávét. Amit a többiek igencsak zokon vettek. (Neki természetes volt a kedvességem.)
És ez azóta is tart. (Kivételezek, irigyek, elfogadja.)

Stella (Fém)

2011. december 7. - Műköröm

Szerdán újra előadásra készülhettünk.

Kicsit szétszórva (Nannit szívatva), de mindemellett ugyan olyan izgalommal teli ráhangolódás következett.
Maga az előadás hát… Nem volt rossz. Nem lehet rossz, mivel van egy rendezőnk, írónk - Cziczó Attila -, aki gondoskodik róla, rólunk. (Nektek).
A lányok közül az előadás végére megint kiderült, ki sírhat, és ki sirathat.

PS: Iluska (a kezdet). Adott a téma – Petőfi Sándor: János vitéz (kimaradt jelenetek). Három rendező, három teljesen különböző elképzelés. Nyulassy Attilával kezdtük. Nem ismertük (rendezőként). Aztán sokat beszélgettünk a próbák során, de még mindig nem tudtuk, mit szeretne. Furcsa volt. Más. Más, mint amit addig megszoktunk. Olyan dolgokat kért, amiket nem értettem. Használjuk úgy a kellékeket, hogy más legyen a funkciójuk, mint ami valójában (ebből mi lesz!?). Aztán ahogy telt-múlt az idő, megkaptuk a szövegkönyvet (és én még mindig nem értem.) Sokat kérdeztem, hogy mi miért van, és hogy az, ami van, az miért nincs. Már nekem is elegem volt magamból. Rengeteg instrukciót kaptunk, és rengeteg szabad teret.

Miklós Zsófia, Kohut Zsanett, Sipos Veronika

Dédé. Hányszor mondtam már ki ezt a nevet? És hányféleképpen?
(Sokszor. Nagyon sokszor!)

Legszemélyesebb bejegyzésem következik.

Gallai Dávid. Így hívják ezt a fiút, akit - akartam, vagy nem - egy életre mellém sodort az élet

2011. november 29. - TI [Terra Incognita]

Az egész napom (…), és fáradt voltam, meg nyűgös, meg (…) volt vele és (…).

A töröknél vacsora közben belenéztem a szövegkönyvbe a szerelmes részig, utána -gondoltam -, mi fene baj jöhet. Hisz az előző este is jó előadás sikeredett.

Belesüppedtem a társalgóba. (…) Idegesített, hogy a többiek nem akarnak (velem se) kommunikálni, hanem folyton a telefonjaikat (…)ják, hogy nekem esnek belépéskor (ártatlan voltam), hogy valami megmagyarázhatatlan rossz érzés leng körül (ami nem szokott).

Ez az ötödik bejegyzésem „czattigyöngye” témában, s ötödszörre írom le, hogy ez a srác mintha… Mintha a fiam lenne, úgy szeretem. A dobos. „A” Serei Dani.

Sok köze nincs a színházunkhoz, bár a társulatunk tagja. (Tiszteletbeli?) A zene köt minket össze. (A Fishmojo.) Mégis… A színház segített találkoznunk, szerepelt nálunk előadásban is, most is közreműködik - a 'TI [Terra Incognita]' háttérzenészeként -, táborainkban sokat (szín)játszik velünk, megnéz mindent, fényképezi az előadásokat, nézőket toboroz, mert… tehetséges. Sokszínű. És közénk tartozik.

2011. november 20. - iluska.wb

A mostani iluska.wb elég fontos volt számomra - és szerintem mindenki számára. Már jó ideje tudtuk, hogy ezen a napon fogjuk felvenni az előadást, ezért próbáltam minél több nézőt elcsábítani a darabra. Ez valamennyire sikerült is, de sajnos ez nem volt elég. Talán erre az előadásra jött el a valaha volt legkevesebb néző, így a játék is nehezebb volt. 

2011. november 23. - Aha (Aszód, Petőfi Kollégium)

Utazás kocsival le-fel Aszódra. Előadás lement, kicsit nyüzsisen, apró bakikkal, de lényegében nem sikerült rosszul. Beszélgetés döcögve indult,  aztán egy-két bátor ember felszólalt és nem csak poénokat hallottunk. Biztosak vagyunk benne: pár ember, elgondolkodott, elgondolkozik valamiről. Lehet az iskoláról, barátokról, szerelemről, szülő-gyerek/tanár-gyerek/szülő-tanár kapcsolatról és még sorolhatnám. Következő állomás december 1-én  a Mechatronikai Szakközépiskolában.
Annyira jó, hogy mindig máshol adjuk elő! Várom!

Most, hogy visszakaptam színpadmesteri feladatkörömet (is), érdemes áttekintenem, hol is tart ez a mi társulatunk.

tovább » 

Etyeken véget ért pályafutásom. Szerencsére elindult az új csoport Bugyin, stabilan haladt előre a Hegyhát Színpad, Dancsházi Hajnival vittünk egy első osztályt a Forrai Gimnáziumban, de mégis hiányzott valami. „Nagy gyerekekkel” foglalkozni. Aztán néhány kolumbuszos ex-színjátszóm, meg egy-két ismerősgyerek megjelenésével elindult a csoport a Thaly klubban. Nem voltunk sokan, inkább kevesen. (Négyen.)

Meghirdettem, s vártam a jelentkezőket. Nem nagyon érdekelt senkit. A Forraiból jelentkezett egy csaj, s jött is. Hozott magával egy barátnőt, mert félt(?) egyedül. A kiscsajra már nem is emlékszem. A hozott lányra igen: Bűdi Annamária a becses neve. (Nanni.)

2007. november 22-én találkozott először a Fészek Színházzal. Majdnem napra pontosan négy éve.

Talán hallottátok már, talán nem, tavasszal három új bemutatót is tartunk a Fészek Színházban. Rendez egyet Cziczó Attila, egyet Barabás Tamás, egyet pedig én. Attila egy saját darabot – ahogy azt szokta –, Tamás egy Ibsent – egy kevésbé ismertet –, én pedig... Mondjuk úgy valami közöset és valami ismertet. Szóval mi az, amit globális rajongás övez, amiért a tizen-, huszonévesek közül szinte mindenki odavan, amit korosztálytól független mindenki ismer, aminek negyedik részét most mutatják be a mozikban és amivel mi még nem foglalkoztunk? Igen, a Twilight. Lesz Alkonyat a Fészek Színházban. Tavasszal.

Nem filmet vetítünk, nem is könyvet olvasunk fel, ezeken már biztos túl vagytok, csinálunk belőle valami testhez állót: egy előadást. Persze csalunk, nem a regényt visszük színpadra, hiszen már filmre vitték, és lássuk be az úgyse lenne olyan, mindenki a saját Twilightját szeretné benne látni, az meg ugye lehetetlen és hát ugye ott vannak még a jogdíjak is. Úgyhogy mindezen túllépve egy saját Alkonyatot csinálunk, ami ugyanúgy emlékeztethet bárkit a regényre, mint a film és felelevenít élményeket, mint film és mutat olyanokat is, amiket csak a film, de ez más lesz, igazából nem is Twilight, igazából pedig Twilight. A mi Twilightunk. A te Twilightod. Mindenkinek a saját Twilightja. Májlájt.

2011. november 14. - Iskolapélda

Koncentrálni. Talán ezt a legnehezebb elérni, hogy ott légy a színpadon, figyelj, tudd, hogy mi történik veled, másokkal, a nézőkkel és tudj reagálni, ne csak legyél, hanem tudd is, hogy mit csinálsz. Rég volt Iskolapélda, más Iskolapélda van most, úgyhogy erre most talán még nagyobb szükségem van, mint eddig. Megvan, figyelek, ott vagyok és mégse.

2011. november 9. - TI [Terra Incognita]

Kicsit nehéz összeszedni a gondolatokat a szerdai TI-ről. 

Arra az egyre világosan emlékszem, hogy a fehér színházteremben  lábunkat lóbálva beszélgetünk Verával kezdés előtt. Azt mondtam neki, hogy olyan furcsán érzem magam, mert nem izgulok (pedig amúgy szoktam - dopping), mire ő azt mondta, van valami szokatlan vele is: izgul (ő amúgy nem szokott - nem él a szerrel).