Vasárnap olyan napom volt, amilyen még soha. Három próbám volt egy nap. Mint egy igazi színésznek! Direkt nem buliztam hajnali ötig előző este (csak kettőig), és készültem lelkiekben a totális zombiállapotra, ami majd a nap végére vár. De máshogy alakult.
Huhúhuhúú! Rég írtam! Biza milyen rég!
Pedig annyi minden történik, annyi mindent tudtok nyomon követni itt, hogy kár volna ebből a sokaságból kimaradnom. Van mindenünk, olvashattok a próbákról, előadásokról, a mi és a ti szemszögetekből, életérzésekről. Szóval a színházunk prizmára vetett fényének szivárvány színeit szavakban kifejezve. Meg aztán lehet, hogy már hiányzott a stílusom is, így jöttem kielégíteni. Huhúúú.
Az utolsó magyar - 2014. február 25.
Előadás előtt még elég pipa voltam, ám mire hajnali egykor hazaértem, már boldog elégedettséggel dőltem az ágyba. Hosszú este volt, de megérte! S most következzék a jegyzőkönyv.
fotó: Toldi Bandi
Vagy 30 éve jártam először a Katonában. Spiró Imposztorát láttam, Major Tamással a címszerepben. Tetszett. Elfelejthetetlenül, mert az alagsori lejáróban az első kép épp ebből az előadásból való volt, az öreg Major nézett a büfébe menőkre meggyötörten, engem mindig emlékeztetve, hogy jó helyen járok. Az átalakítással eltűnt a kép. A hiányáért dúlva-fúlva ültem be az előadásra.
Az utolsó magyar - 2014. február 16.
Csend, nyugalom, béke. Második napja nem esik. A farkasok sem acsarkodnak már. Jóllaktak. Bajtársaink, ki a túlélésünkért küzdöttek, nem harcolnak. Hófödte tetemük mozdulatlan. Egyedül maradtam.
Vannak dolgok, melyekhez görcsösen ragaszkodunk itt, a Fészek Színházban. Ilyen például a lehetőség. A Lehetőségek Dús Asztala! Aminek persze ára van. Innen is, onnan is.
Szerdán Závada Pállal beszélgettek a Klubrádió délelőtti műsorában. Ami jó. Mert legalább beszélnek valahol a kultúráról. A műsorvezetőkkel közös megegyezésben megállapítódott, hogy vannak látogatásra érdemes színházak, mint Katona, Örkény, Radnóti, Pintér Béla, Víg. Amikkel semmi baj sincs. (*)
Csak bosszant, hogy nincs tovább. Mert van még, Budapesten is, jó. Csak azokba valamiért nem sikk elzarándokolni.
A tegnapi Gabriella tizennégyszer előadás előhozta a régi kedves emlékeket. Hogyan? Megírom.
Serei Dani fotója (előadás alatt már megint volt ideje erre is, haha)
"Kósza szél az álmok tengerén.
Vezess kis hajó egy új világ felé…
Senki mást csak engem és egy lányt…
Boldog élet vár ott ránk.!"
2014.február 15. - Titanic vízirevü (KB35 Inárcs / S8 Pince)
Ebben a Szécsi Pál dalban benne lenne minden? Fogadni mernék, hogy az író (Tasnádi István) ebből indult ki! Adott egy fickó, aki..., húhhh, ez bonyolultabb lesz!
fotó: Fekete Attila
Az utolsó magyar - 2014. február 16.
Azt sem tudom, mi van a színpadon... Írtam, rendeztem, erre csak a gitárral foglalkozom! A piros (1990-es) Fender Stratocasteremmel. No! Igaz is, meg nem is. Megírom.
Az egész abból indult ki, hogy folyton (na jó, nem folyton, de sűrűn) morgok, hogy a régi játszótársak a ritkábbnál is ritkábban jönnek el megnézni az aktuális előadásaimat. Meg, hogy én bezzeg elmegyek másokéira, de azok a gazok még a facebook meghívóimra sem reagálnak! Mi változott? Mi változtunk? Vagy a körülmények? Vagy?
Véget ért a hét. De milyen gyorsan... Azért még vasárnap magyarozunk egyet, szóval senki ne felejtse el megvenni a jegyét, nincs is ennél jobb program, ami kizökkent a vasárnap esti melankóliából.
Lassan, de biztosan folytatódtak a mozgás órák Stubnya Bélával. Ezúttal egy picivel többen voltunk, mint első alkalommal, (kábé kétszer annyian) így lassacskán tömeggé változtunk a kis fekete teremben.
Cziczó Attila egy mozgás központú előadást is szeretne a Fészek Színházban. Engem kért meg, hogy felkészítő tréningeket tartsak. Felvázolt koncepciójába elsőhallásra minden belefér. Így hát csak magamból tudok kiindulni.
2014. február 8. - Az utolsó magyar
A szombati előadás, és Miklós Zsófi blogbejegyzése engem is írásra késztetett. Az előadást decemberben láttam először, amikor sajnálatos módon lemaradtam az első 10 percről, így nehezebb volt belekerülni a történetbe, de az akkori előadást is nagyon élveztem, és már akkor tudtam, hogy ezt még egyszer látnom kell! - Horváthné Széplaki Judit írása, Az utolsó magyar című előadásunkról. -
2014. február 1. - Ahol a farkas is jó (Katona József Színház, Kamra)
Elsősorban próba, másodsorban nyílt. Na, ezt kellett letisztázni! Belerázódni, mind a közönségnek, mind a dolgozóknak. (Kiemelve a színészek és a rendező, de ne felejtkezzünk el a dramaturgról, kellékesről, súgóról, fodrászról, jegyszedőről...)
fotó: Katona Jószef Színház
Az utolsó magyar - 2014. február 8.
A szombati Az utolsó magyar előadásunk írásra sarkallt. Egy hónapja nem játszottuk, januárban három helyett egy volt, ettől pedig olyan volt, mintha megfeneklettünk volna. De a szombati méltó kilábalás volt a gödörből, minden körülmény stimmelt, hogy újra felépítsük az előadást. Bár ezt közvetlenül előtte még nem annyira éreztem így...
Turbulens időszak van színházunk belső ökoszisztémájában. Valami fortyog, készül már egy ideje, de a "látensség" elmúlóban van. A küzdelmek, vívódások az első négy év vége felé elsimulni látszanak, az "érettségink" közeleg, nyáron pedig végleg letisztul, hogy merre tovább.
Játszani jó! És nyerni? (Még jobb!) Nos...
Nézd meg ezt a képet! Gyere el valamelyik előadásunkra, keress egy Fészek Színház kitűzős helyiembert, mondd meg neki, hogy mit ábrázol a fotó - eláruljuk, hogy társalgónkban található ez a bizonyos tárgy -, szóval mondd el a megfejtést, hogy... mittudomén: ez egy anyacsavar a csocsóasztalon, s ha eltaláltad, válassz ki egy februári előadást, majd örülj, mert kapsz rá 1 ingyenjegyet!
Érthető? (Akkor hajrá!)
(Csak érvényes Fészek Színház színházjeggyel vehetsz részt a játékban!)
Az idei [Spec.] Színházi Éjszakánkon egy speciális előadással készülünk, ami talán elindít valami új formát nálunk! A Comment Lájv c. produkciónkról írok most, amit nehéz műfajilag meghatározni, mi "hétköznapi kortárs etűdöknek" neveztük el a sok apró jelentből összeállított izét. Mert néha nagyot merünk álmodni! (Na ja, kinézünk a Jemol ablakán, s elsuhan egy limo!)
Kedves Nézőink! Kedves Barátaink!
2014-ben is lehetőségetek van arra, hogy személyi jövedelemadótok 1%-át
az UDVARszínHÁZ Kulturális Egyesület
- azaz a Fészek Színház -
részére ajánljátok fel.
Adószámunk: 18493234-1-07
Köszönjük!
Az elmúlt hetekben a véletlenek igen hangsúlyos szerepet vállaltak életemben. Suta nyitómondat ez, tudom, de akkor is így van. Persze némi tudatosság azért keveredett a sorsszerűséggel, de mégis töményen kaptam a JÓt.
Kedves Tanárok!
Aki még nem hallott színházunkról, néhány szóban összegezzük: egy mindenkitől független színház vagyunk, egy civilközösség, színvonalas kortárs színházi előadásokat hozunk létre az önmagunk által működtetett kamaraszínházunkban, gimnazistától Kossuth-díjas színészig mindenki szerepel darabjainkban stb.
Múlt héten volt az első igazi próbánk a tavaszi mozgásszínházas munkabemutatóra, aminek MOV(I)E STARS lesz a címe.
2014. január 19. - Halhatatlan
Hívatásunk a gyászolók segítése, ezért nagy érdeklődéssel ültünk be az előadásra. Az első percekben még nem ragadott magával az előadás, ám amikor Vatta, a kamaszlány kétségbeesett monológját hallgattuk, megtörtént a bevonódás.
2014. január 22. - Gabriella tizennégyszer (Gárdony)
Egy vendégjáték az ilyen. Pakolás, utazás, pakolás, agyalás, az otthon felejtett dolgok leltározása, ebéd, beszélgetés, séta, próba, előadás, hibaelemzéses röhögcsélés, pakolás, vacsora, utazás, pakolás, nehézkes búcsúzás, utazás haza. Nem színházasoknak uncsinak tűnhet, tudom. Nekünk ajándék.
fotó: Ódorné Cseresznye Virág
2014. február 4-én reggel a kínai horoszkóp szerint átlépünk a Ló évébe. Mit jelent ez? Változást!
Az interjú-sorozat következő alanya Sipos Veronika. Vera. A Jemol türörtermében kezdtünk beszélgetni úgy, hogy a szemünkbe sütött a sugárzó napocska, ami szép lassan le is ment, mire befejeztük az interjút. Meg a röhögést.
Róza cuki. Nem csak egyszerűen cuki, hanem bögyösen cuki*.
Azért ennél jóval többet foglalkoztam vele, hogy csak a cukiságát emeljem ki, de mégis ha egy szóban kellene összefoglalnom Róza személyiségét (legyen kettő, mert nem bírom ki, hogy csak egy legyen!): cuki és ösztönlény.
* Egyik nap találkoztam Cselle Gabi anyukájával, aki így jellemezte.
Sokszor elég címnek az egyik szereplő neve és már tudni is véljük, mi vár ránk. Konkrét példák? Tessék: Tartuffe, Peer Gynt, Faust, Nóra, Derrick, Hamlet, Platonov. Utóbbi kettőt láttam a múlt héten, mesélek hát róluk!
fotó: www.ildikomandy.org
2014. január 15. - Gabriella tizennégyszer
Micsoda előadás... ismételten ütöttük-vágtuk, húztuk-nyúztuk egymás és a nézők idegeit. Ez alkalommal pedig a legnagyobb szívás nem a tökönlövés-imitáláskor Béla mögött ülő férfi nézőknek, hanem a pisztolykánknak (immár a másodiknak) jutott osztályrészül. "Esküszöm, senki mással nem szeretkeztem, csak a feleségemmel. Értsék meg, hogy én jó ember vagyok!" – kiáltja Béla, majd bimm-bamm-bumm. Jöhet a darabokra hullás.
