"Istenverte hideg egy éjszaka volt. Harmadik napja vesztegeltünk a hó fogságában, a végtelennek tűnő orosz sztyeppén. Élelem híján elhullott lovaink jéggé fagyott tetemeiből ettünk. Halottainkat levetkőztetve (kellettek a ruhák a hideg ellen) körberaktuk a táborunk mentén, a farkasok távol tartásának reményével. Acsarkodásaik a lakoma fölött éjjel-nappal tudatták velünk a gyalázatos tettünk. Imával próbáltuk ébren tartani lelkiismeretünket, miközben újabb és újabb bajtársainkat áldoztuk fel a túlélés oltárán...."

az Idegen sokat alszik

Olyan nehéz a mindennapok sodrásában, a szürkeséggel és kötelezettségekkel teletömött órákban időt szakítani arra, amit igazán szeretünk. Energia, akarat és vágy. Talán ez kell hozzá. Ha ratingelnem kéne, hogy mik a legfontosabb dolgok az életben: az alkotás, és az ez utáni vágy, igencsak előkelő helyen végeznének. A színház(csinálás) nyújtja ezt számomra, mivel festeni se tudok, és a kézügyességem is a nullával egyenlő. Ebben találtam valami olyat, ami segít. Aktív kikapcsolódás, önismeret és szórakozás/tatás.

jelmezpróba

A kritikus(ok) szerepe egy színház életében többféle lehet. Azt már most leszögezem: olyan nézővel még nem találkoztam, aki egy kritika alapján nézne meg egy előadást. (Pedig biztos van ilyen, mert mondják!) A kritikus feladata, hogy véleményt mondjon egy elkészült előadásról, az alkotókról, vagy éppen a színházról, amit az előadás, az alkotók, vagy éppen a színház felhasználhat valamire. S persze a színházi oldalon sosem értik őket. (Mostanában is fellángolt egy vita, de lényegtelen.) Szerintem a kritikusi szakma igenis hozzáértő, a színházat szerető és figyelő, NÉLKÜLÖZHETETLEN közreműködői az egész folyamatnak, hiszen nélkülük nincs értékítélet, összehasonlítás, viszonyítás, realitás! Csak éppen megvan minden kevésbé szerethető jellemzője is ennek a mikroközösségnek, ami az efféle embereknél előfordulhat: öntelt, anyagias, lusta, helyezkedő. (S toleránsabb a haverokkal, haha.)

Egy közösségen belül ugyanúgy fontosak a hasonlóságok, mint a különbségek. Mindkettőt szeretem. Kedvencem mégis, amikor találkozom ezzel is, az is: egyszerre! Társulatunk ifjú tollforgatója és színésze Miklós Máté, kivel sokszor találjuk meg a közös hangot, látom benne ifjonti önmagam, s tudom, miben vagyunk mások. Vele beszélgettem. Fészeztünk. (Modern világ, juhéj!)

Miklós Máté

Van egy vers Halhatatlan című drámámban, amit befejezetlenül hagyott drámaszövegeben az író (micsoda magasművészeti megoldás harmadik személyben beszélni magamról, yeah!), s a nézőkre van bízva a folytatás kimondása, továbbgondolása stb. Most lerántom a leplet, s néhány szerencsés megtudhatja, hogy is ér véget a Kicsi fasírtocskák története. Íme!

Jendrics Anikó borítóterve

Összegyűltünk a pénteki próbára. Minden szereplő kényelembe helyezte magát a terem különböző bútorain. Vártuk, hogy folytassuk a munkát. Végre kirajzolódott az előadás struktúrája. Legutóbb összegyűjtöttük a gondolatainkat. Kreatív ötletek, kabaré és vicc foszlányok bukkantak fel elménk mélyéről. Miután összeollóztuk az ötlethalmazt, szelektálni kezdtünk.

Guszti és Dávid

Tisztelt Kolléga! Kedves Diákok!

Független színházunk negyedik teljes évadát kezdi meg idén ősszel. Repertoárunk sokszínűsége lehetőséget ad - korosztálytól függetlenül - minden színház szerető számára, hogy jól érezze magát egy korántsem megszokott, de barátságosan különleges környezetben.

Kezdjé(te)k az idei tanévet/évadot is velünk! Íme, két remek ajánlatunk őszre!

Heti témánk a színház. Bruhahahaha... milyen vicces, hogy egy színházas blogon erről beszélgetünk, ugye? Pedig van miről. Mert onnantól, hogy a (dráma)író lenyomja az utolsó Save... parancsot a .doc fájlban, s addig, hogy a néző összecsapja - vagy nem csapja össze - kezeit a bemutatón, elég sok minden történik. S van, amire egy laikus nem is gondolna!

Horváth Máté versecskéje a kisfeszt3.0 Fészek[Theme]Slam estjéről.

A nagy rohanásban elsiklottunk egy igen fontos adat mellett. Október 8-án a Halhatatlan aktuális előadása 500. alkalom volt a Fészek Színház történetében! Hogy ez sok, vagy kevés, ki tudja? A mihezképest mindig az adott helyzetben elemezendő, s egy ilyen kicsi színház esetében, mint mi, ez nem rossz állapot! Az előző százast (a negyediket) másfél éve ünnepeltük. A következőre már nem kell ennyit várni. Sűrűsödnek a dolgok. S ez jó!

Több élménybeszámolót is olvashattunk már a hétvégéről, de a pénteki kabaré próbáról nemigen esett szó, úgyhogy most pótolnám a hiányt.

„Zoltán az én nevem, ezzel tán még te is elbírsz." – mondtam, s arra gondoltam vajon milyen karakter ez a figura. Nem sokban különbözök tőle, így ad némi könnyebbséget a megformázása, de a helyzet azért mégsem olyan egyszerű. Miért?

A hétvége statisztikája: négy saját és két vendégelőadás, legalább 27 óra a színházban, nagyjából fele ennyi alvás, programok: pipa; hangulat: pipa; társaság: pipa. A kávépénz-tartozásomat most inkább nem írom le...

Az idei Kisfeszten vendégeink közt ott volt a gödöllői Club Színház két csoportja is egy-egy remek előadással. Egymás megtekintése és a vasárnapi közös tréning, játék hasznos tapasztalatcsere volt - és nem csak nekünk. Egyikőjük még billentyűzetet is ragadott és leírta véleményét, tapasztalatait a fesztiválról és hogy hogyan érezte magát a Fészek Színház Orczy úti "bázisán", ahol rögtön két napot is eltöltött. Virág Bence írása következik.

Kedves Nézőnk!

Ha szeretsz játszani, s szívesen megnéznéd egy jegy áráért a Halhatatlan és a Gabriella tizennégyszer c. előadásunkat, ne tétlenkedj, válaszold meg a kérdést, s gyere el a nyereményedért hozzánk!

Melyik nevek passzolnak a Halhatatlan c. drámához?
Dániel, Dönci, Elvira, Gabriella, Gerda, Olívia, Viktória?

Legalább három HELYES megoldás esetén hirdetjük nyertesnek az első öt sikerrel járt játékost! (Azaz: az első öt helyesen válaszoló kapja meg a nyereményjegyeket!)

A válaszokat a feszekszinhaz@gmail.com e-mail címre várjuk "JÁTÉK" megjelöléssel!

A nyertesek 2x2 db 500 forintos jegyet vásárolhatnak az október 23-ai Halhatatlan és az október 24-ei Gabriella tizennégyszer c. előadásunkra. (A jegyek csak párban érvényesek, együttes értékük 1000 Ft!)

Úgy kezdődött az egész, hogy már másodszor hiúsult meg saját fesztiválunk, a Bugyifeszt. Attila úgy döntött, hogy lehet ezt Pesten is csinálni. És szervezett, ahogy csak ő tud. Négy előadást tett be a repertoárból a három napra, és ez még csak a programoknak kb. a fele volt.

2013. október 13. és 14. - 1001

Vasárnap családias hangulatban telt az 1001, és mivel a tükörteremben játszunk, nehezebb dolog a tér betöltése. Ennek ellenére úgy érzem, remekül megoldottuk. A kisszínházi előadásoknak az egyik előnye és hátránya is egyben, hogy egymásra van utalva a közönség és a színész. Egyik félnek sincs sumákolás, ha hiba történik, ha a figyelem épp máshol kalandozik... könnyebben kiszúrható. Félreértés ne essék, a nézők figyelme hiánytalan volt, bár bátortalanok voltak, mert láttam, ahogy visszafojtották a nevetésüket. Szerencsétlen színjátszók pedig azon kattogtak, mit rontottak el. Semmit, csak sehol egy húzóerő, aki feloldaná a gátlásokat. Még azon is gondolkodtunk, felfogadunk beépített embereket, akik magukra vállalják ezt a tisztséget.

Nézem, látom, megélem, megértem, kérdezek, rákérdezek, ráérzek, eltolom, megelégszem...

Hogy telt a hétvégétek? Biztos sokan otthon pihentetek, esetleg dolgoztatok, családilag összejöttetek, de biztos nem úgy, ahogy mi a Fészek Színházban. Ilyen eseménydús hétvége mostanában akad (lásd: Halhatatlan-premier, majd Színházi Korzó vagy csapatépítés Nemesnádudvaron), na de ezzel megkoronáztuk az őszt, ráadásul az idő is csodálatosan alánkjátszott.

Már csak néhány óra, s elkezdődik nyílt hétvégénk! Íme, egy kis ízelítő a három nap előadásaiból!

Nyílt hétvégénk záróelőadása lesz az 1001, melyről a napokban jelent meg egy viszonylag ismeretlen, új oldalon kritika, amit szívesen ajánlunk figyelmetekbe!

"Az előadás nem klasszikus színházi térben, hanem a Fészek Színház aulájában játszódik, adva ezzel az egésznek egy kis civil, spontán hangulatot. Erre játszik rá maga a történetszerkesztés is, a jelenetek között a színészek civilbe lépnek, megállnak, dillemázgatnak, mi legyen a következő, folytassák-e." (Takács Máriusz írását ITT olvashatjátok.)

A Halhatatlan próbafolyamatának már vége van egy ideje, lement három előadás plusz premier. De én, most mégis írok róla. Már említettem egy korábbi írásomban, de most kicsit sztorizgatok is. Elvégre voltak történések közben.

2013. október 8. - Halhatatlan

A darab egyébként nem a halálról szól - mondta Attila (író, rendező) -, noha egy halálélmény ihlette.

A Fészek színház új előadását láttam tegnap, melyben a jól megszokott realisztikus karakterek jelentek meg: bármelyikünknek lehetne egy jó szándékú, de nem jó apaként viselkedő édesapja, vagy egy rendmániás, szigorú, kemény felesége, esetleg egy szingli harmincas karrierista nővére, vagy egy flegma, lázadó kamasz lánya. És persze aki vesztette már el közeli hozzátartozóját, annak az is egy erős személyes érintettség. - Zelki Benjámin írása, Halhatatlan című előadásunkról. -

Én nem szívesen - válaszolok is egyből a címben feltett kérdésemre. Persze az elsővel sem! Amúgy pont ez adta az ötletet: mekkora teher lehet már a "legnagyobb" magyarnak lenni! (És az élet pont a napokban adott is egy rövid 15 perces hírnév-választ, haha.)

Magyar Józsi és Sipos Vera a próbán

A címben szereplő mondat Bezerédi Zoli szájából hangzott el a Halhatatlan egyik próbáján, s valójában depressziós lázt kellett volna mondania, talán Máté súgott rosszul (ezt csak udvariasságból írom ide, mert nem így volt, haha), talán Zolit vitte tovább a lendület, mindenesetre sokat nevettünk ezen és a többi kedves félremondáson. (Nanni is élvezte a próbákat, jórészt!) Mert egy próbafolyamat már ilyen: vicces, harcos, kedves, durva. És a végeredmény? Tessék megnézni! (Ma este egy különleges alkalom lesz, hiszen először beszéljük meg közönségünkkel, mit is gondolnak rólunk!)

tovább »

Pénteken kinyitjuk a Fészek Színház kapuit, s vasárnap estig be sem zárjuk! - micsoda reklámmondat, ugye?

Nagyjából hat hónapos próbafolyamat után végül bemutattuk az 1001-et – valójában ennél kevesebbet dolgoztunk, volt benne bő másfél hónap szünet, meg másfél hónap után lecserélődtek szereplők is, úgyhogy egyszer nekifutottunk újra. És tulajdonképpen azt hiszem, hogy végül mindenből jól sikerült kijönni – fontos egy próbaidőszakban, hogy hogy sikerül kezelni konfliktushelyzeteket, problémákat, egy-egy rossz döntés, rosszul kezelt probléma könnyedén fel tud darálni mindenféle elképzelést, akaratot és képességet. De a végén akkor is a legfontosabb kérdés, hogy elértük-e, amit akartunk, illetve, hogy működik-e, amit akartunk.

"Fel lettem kérve" írásra, tehát írok. Ha nem jegyzem meg, hogy felkértek, titeket akkor is éppoly meglepődöttséggel fogadna az írásom, mint így, mert honnan kéne tudnotok, hogy ki lett felkérve és ki nem?

Akkor mesélek neked, kedves Rosé. Telepedj ide mellém a kandalló mellé s hallgasd, miként tártuk fel Nemesnádudvar hangulatos pincéinek titkait. Kezdhetem?

A fiatal független társulat három napra kinyitja színházi bázisát - mert ilyen nagy szavakat használunk néha! -, s várjuk a (Fészek) Színházat szerető vendégeket! Október 11-12-13. három napján hat előadást láthatnak az érdeklődők - többek között a Gabriella tizennégyszer, a Hun vagyunk?, a Color House és az 1001 -, valamint rengeteg kísérő program közül is választhatnak: koncert, mozi, slampoetry, játék, galéria, nyilvános próba várja az Orczy útra látogatókat. Lehetőség nyílik megismerni a társulatot, ezt a civil közösséget, hiszen beszélgetésekkel, közös interaktív programokkal is készülünk a nagyérdemű előtt. A kisfeszt3.0 elnevezésű program egyben egy minifesztivál is, ahol a gödöllői Club Színház társulata lesz ezúttal a vendégünk. A hétvége fővédnöke Dr. Visor Karola színikritikus. Mindenkit szeretettel vár a Fészek Színház, s kamaraszínháza, a csodaszép Jemol!

Éppen, hogy csak túl vagyunk két premieren, máris új bemutatóra készülünk. Ennek apropóján (?) pedig Nemesnádudvaron voltunk...

Vitatkozzunk, értsünk egyet, vagy ne értsünk egyet, magyarázzuk meg, vagy ne magyarázzuk, szeressük, utáljuk, de együtt! - ezekről szólnak azok a körbeülések, amikor az előadások után nézők és alkotók együtt teázgatnak, beszélgetnek: találkoznak! Az új évadban is folytatjuk ezt a kedves hagyományt. Legközelebb október 8-án, kedden, az este 7-kor kezdődő Halhatatlan után, majd október 30-án, az este 7-kor kezdődő 1001 után. Jöttök?

Borospincében voltunk felolvasópróbán. Nagyon jól hangzik, ugye? Mindenki azt gondolja, hogy sokat ittunk, és buliztunk (bornapok voltak), és nagy volt a hepaj! Hát így is történt. De azért Az utolsó magyar című előadásunk jövőjével is foglalatoskodtunk. Nem keveset, sokat!