Idén július elején úgy döntött az sors, hogy egy új fejezetet nyit az életemben. Sikerült olyan tevékenység, életérzés és közösség felé orientálódnom, ami már oly régóta vonz. Egy szerencsés találkozás és az ebből fakadó ismeretségen keresztül jutottam el a Fészek Színházig. Cziczó Attilával felvettem a kapcsolatot. Néhány e-mailt váltottunk és úgy döntött, csatlakozhatok, vagy legalábbis megpróbálhatok integrálódni.
Ez egy hétfő reggel. Nem nagyon különbözik a többitől... Eddig. De ki tudja, mi fog még történni... Azt viszont tudjuk, hogy eddig mik történtek. Baján például...
"Szép napot! Hallott már a Fészek Színházról? Ha nem, hát most fog! Ott van a standunk, a mellett a nagy fa mellett, ami egyébként egy Csodafa, és ha elég bátor, hogy megmássza, akkor szerezhet ajándékokat a fészekből!" - mindezt hadarva, ezer wattos vigyorral az arcon, "Te vagy!" feliratú szórólapot lóbálva a szerencsétlen/szerencsés arra járók orra előtt.
Az újszülött Halhatatlan után hamar érkezett a kisöccse, az 1001. E darab nem más, mint a már jól ismert arab mesék kortárs feldolgozása, reflektálva a mai helyzetekre a Tükörteremben. A képvisszaverő üvegek sokaságában valóban úgy érezhetjük, hogy a kisöcsinek tényleg ezer meg egy arca van.
Tényleg nagyon úgy indul az évad, ahogy kell. Olyan sűrű héten vagyunk túl, hogy nem is tudom, mit kéne kiemelni. Szóval megpróbálok kitérni egy kicsit minden szépre és jóra.
2013. szeptember 22. - Color House (Évadnyitó Színházi Korzó)
A nézők a kényelmes kanapékon várakoznak a színház előterében. Megszólal a gong. Bevonulnak a színházterembe, ahol a függöny mögött a szereplők már véresre izgulják magukat. Majd az utolsó néző is elfoglalja a helyét, a technikus beállítja a kezdőfényt, és színpadra lépnek az első jelenet szereplői. Lemegy a másfél-három órás előadás, sokszor szünetekkel, a végén a nézők tapsolnak, és hazamennek. Így szokott ez lenni. Így néz ki egy színházi előadás. Vagy nem?
Igen, ez még csak az első alkalmam volt itt, de már rengeteget hallottam róla. Egy utcafesztivál mindenféle színháznak, mindenféle méretben. Kicsi. Nagy. Szép. [Direkt] csúnya. Jó és [nem direkt] rossz.
De hogy erre ILYEN sokan jönnek?! Engem megdöbbentett.
Hosszú volt. (A hétvégénk.) Csütörtökön kezdődött, s vasárnap késő este ért véget. Két bemutatóval örvendeztettük meg nézőinket, s persze magunkat - 1001 + Halhatatlan -, majd a vasárnapot az Andrássy úton töltöttük: korzóztunk a többi színházzal. Majd egy bónusz Halhatatlan előadással zártuk a hetünk végét. Fáradtan, elégedetten, s boldogan aludtunk el - úgy gondolom!
2013. szeptember 17. - Halhatatlan (nyilvános próba)
Az első megmérettetés. Min is dolgozunk olyan keményen? Itt az ideje megmutatni magunkat. Mielőtt élesben megnézhetnék a miéink, még egy próba. Az eredménye igen kecsegtető. Legyen ilyen a főpróba is!
Tetszett. Most is tetszett. Még mindig tetszett! Legszívesebben itt hagynám abba az írást, mert sokkal többet nem is tudok erről az érzésről írni, anélkül, hogy giccsparádéba ne fojtanám az olvasót.
A címben beígért próbanaplót nem írtam meg. Hogy miért? Erről mesélek hamarost! Igen. Elkészült egy előadás. (Magabiztos kijelentés egy főpróba előtt ilyet kijelenti, de innentől már csak elrontani lehet.) Két nap, s élesben is teszteljük a Halhatatlant. Micsoda dráma lesz! S micsoda drámák voltak...
A Fészek Színház 2013/2014-es idényének első újszülötte a Halhatatlan Cziczó Attila tollából és rendezésében. Azt gondolom, sokan vártuk már e gyönyörűszép babát, és meg is érkezett végre. Fájdalmasan sírt, ordított, kacagott, nevetett, ahogy azt már minden csecsemőtől megszokhattuk. És az apa büszke volt? Hát voltak gondjai, de eme cikk most nem ezzel akar foglalkozni, hanem sokkal inkább személyes benyomásaimmal.
Szalay Marianna, Bezerédi Zoltán, Andai Kati és Bűdi Nanni
Németh Orsi és Stubnya Béla, a reklámarcok
Az idei őszt ismét az Andrássy úton kezdjük/folytatjuk! Ezúttal is - szeptember 22-én, vasárnap! - várunk mindenkit standunkon (a Székely Mihály utca és a Káldy Gyula utca közötti szakaszon), kedvezményes jegyeket, nézőcsalogató szabadbérleteket árulunk, felállítjuk a három nővér csodafáját, rajta a fészekkel, s tele ajándékokkal! S persze lehet találkozni, beszélgetni, ismerkedni velünk! Jöttök? (Mert... Te vagy.)
Toldi Bandi jegyet árul (még tavaly. de idén is!)
Nagyjából (talán) két hónapja kezdhettünk el próbálni, mikor - hidegvízként a nyakunkba - meg kellett válnunk a csapat két tagjától. Vendégszínészeinknek, egymástól függetlenül, ilyen-olyan okok miatt kellett kilépniük. Mivel egy pillanatra sem merült fel bennünk a nem folytatás kósza gondolata sem, hamar túl kellett lendüljünk ezen.
Eljött hát a hét, ami nem is olyan rég még olyan távolinak tűnt. Ah, azok a jó kis őszi premierek... Egy éve ilyenkor lázasan és lendületesen próbáltuk a Gabriella tizennégyszert, most pedig nagyban folynak a Halhatatlan és az 1001 próbái. Ezen a héten pedig világra jön mindkét előadás, a próbák intimitásából kilépnek a rivaldafénybe.
Nemszeretem írás következik. Kéretik szeretettel viszonyulni hozzá!
Nyáron a Hun vagyunk? karaktereivel történtek változások. Melani például három napig kómában volt, akkora sokkot kapott Szegeden az egyik előadás után... Azt mondta, meggyalázták Magyarországot, mind a történelmét, a színházi kultúráját. Hogy melyik előadás volt ez? Most nem jut eszembe...
Gabriella, Dániel és a doktor októberben visszakúsznak a hétköznapjaimba. Egy évad együttléten már túlvagyunk, de elképzelhetetlen lenne, hogy ne folytatódjon.
Hát nagyon megérkeztünk! Nyomjuk, húzzuk, toljuk a szekeret mint az állat! Gyarapodtunk újakkal, tapasztalatlanokkal és tapasztaltakkal, de erről elég is ennyi, már túl vagyunk a köszöntőn!
Ma rendbontó vagyok: reggel nyolc helyett kilencórakilenckor köszöntöm az olvasókat. (Máma jó a dátum, oh yeah!) Pedig a rendet szeretem inkább. A színházban is. A SZÍNHÁZBAN!
Elvira családja, Aladdin, az utolsó magyar, s a megszokott sírós-nevetős hangulat várja az érdeklődőket a Fészek Színházban. Három új bemutató, három munkabemutató és az előző évadok sikeres előadásai közül válogathatnak az érdeklődők a mindenkitől független Orczy úti társulat 2013/2014-es repertoárjából.
Bezerédi Zoltán és Bűdi Nanni a "Halhatatlan" próbáján
Még emlékszem amikor az előző évadkezdő bejegyzésemet írtam... Ez a mondat nem azért íródott, hogy a memóriámmal villogjak, csak arra próbálok utalni, hogy repül az idő, ugyanis ismételten évadot kezdünk. "Vége van a nyárnak", ami nekünk, fészkeseknek azért jó, mert kezdődnek a próbáink, újra színpadra állunk, meg úgy általában újra együtt leszünk. Hogy miben lesz más ez az év, nehéz így előre megmondani, és kicsit úgy érzem, hogy ráadásul most "speciális" helyzetben is vagyok, mert a tavalyi évet kissé hanyagul vettem, így lehetséges, hogy még számomra is fog meglepetéseket okozni.
Mindennek aminek kezdete van, véget is ér. Ami édesen kezdődik, keserűn ér véget. Ami eleinte keserű, az a végén lesz édes. Így volt ez tavaly is. Nagy kínkeservvel indultam neki az évnek újoncként, borzasztóan tartottam az egésztől, féltem, szenvedtem, küzdöttem és a végére... nos, igen. A vége igencsak szép volt és édes. De mennyire! Nyami. És idén mi a helyzet?
Az évad szerintem párszor már elkezdődött: elkezdődött az 1001 munkabemutatóján, aztán a táborban, most pedig elkezdődik szeptember első hetén, mint a suliban, és el fog még kezdődni az évad első előadásán is.
Szeptember végére készülünk nektek egy új családi előadással. Idén engem ért az a megtiszteltetés, hogy három „igazi" színésszel állhatok majd a színpadon, a célból, hogy titeket szórakoztassunk. A Halhatatlanról mesélek most.
A színejátszó kollektíva boldog elégedettséggel konstatálta, hogy a 2013/2014-es évad elkezdődött. Már többször. Az az igazság, hogy a Fészek Színház amatőr társulata nem rendelkezik azzal a képességgel, amivel oly sokan szerte e hazában: nem tud semmit sem csinálni. Éjjel-nappal csak a színház...!
2013. OKTÓBER 11-13., Fészek Színház / JEMOL
amatőr és/vagy független színházak találkozója
Hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy - a már másodszor elmaradt Bugyifeszt helyett - felújítjuk egykori kedves fesztiválunkat, és színházi bázisunkon - mert mi ekkora szavakat használunk! -, a Jemolban, megrendezzük a harmadik KISFESZT színjátszó fesztivált!
Fantasztikus, hogy kiből mit hoz ki egy tíznapos el- és összezártság távol a város zajától, a betontól, a fényszennyezéstől (látni Azt Az Eget, te jó ÉG!). A hazatérés után még vagy két napig egyáltalán nem találtam a helyem.
Tizenegy év után eldőlt, hogy a "klasszikus" cziczótáboroknak vége. S a röhej, hogy ennek igazából örülök. Hiszen ez a mondat nem azt jelenti, hogy megszűnnek a nyári alkotó együttlétek, hanem azt, hogy osztódnak: egyre több és több lesz. De hogy is van ez?
Izgatottan utaztam Zalamerenyére. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha nem fognak kedvelni, ha nem illek bele a társaságba! Megérkeztem, és egyből láttam, hogy itt minden korosztályból vannak emberek. Észrevettem, hogy ez a társulat olyan, mint egy nagy család. Egyből befogadtak. Ha valamit nem értettem, mindig volt valaki, aki segített. Akárhová néztem, mosoly várt.
