2011. november 8. - Aha (Gennaro Verolino Diákotthon)
Az előadás alatt egyfolytában csobogott az akvárium víztisztítójától a benne lévő víz. A srácok sokat beszéltek. Beszéltek, de mint később kiderült, figyeltek is.
A Gennaro Verolino Diákotthonban (későbbiekben: Hegyhát) voltunk. Fogyatékkal élő gyerekek bentlakásos iskolája.
2011. november 3. - Gyenge vagyok
Nekem jó volt, bár régen játszottuk, mélyebbre csúszott, várom a következő előadást, hogy mivel lep meg engem is.
Nagyon jól találkoztunk a közönséggel, ez fontos. Vevők voltak ránk, nem kellett meggyőzni őket: csak játszani az előadást - ez is plusz energiákat mozgósíthatott.
Fontos volt nekem, hogy barátaim és az öcsém is ott voltak.
Nehezen aludtam el utána, pedig tudtam, hogy reggel 4.30-kor kell kelnem. Jó volt. Várom a következőt, remélem, hogy hasonló érdeklődés lesz.
2011. október 31. - iluska.wb
A hétfő reggelem elég nehézkesen indult. A vasárnapi czattipróba után végre jól kialudhattam magam a szünet első napján. Talán kicsit túl jól is. Olyan voltam, mint egy zombi. Tudtam, hogy Gyenge vagyok próba lesz a Jemolban, gondoltam benézek. El is indultam, de szerencsétlenségemre útközben még a fejem is elkezdett fájni. Szép kis előadásnak nézünk elébe! Mire beértem sikerült magamat összekaparni (áldjuk a koffeint!). A próba végére a fejfájásom is majdnem elmúlt. Sokat nevettünk. Feltöltődtem.
2011. október 29. - iluska.wb
Egy hónapja nem játszottuk iluska.wb előadásunkat . És szombaton megint! Tudtuk, előtte le kell próbálni, végül csak lejártuk, de nagyon jó hangulatba hozta a társaságot.
Az Ünnepek közeledtével egy akcióra hívjuk kedves nézőinket!
Aki a Cultur-Comfort Jegyirodában veszi meg a Fészek Színház előadásaira a belépőjegyét, az minden jegy mellé kap egy példányt a 'Galambketrec' című novellaregényből.
Életem egyik legszebb néhány hete következett. Nyugalomban, sok beszélgetéssel, kávézgatással, néha késésekkel, és kemény munkával. Közben Mátét előléptettük kellékesnek - néha súgónak -, Ancsi úgy felöltöztette a csapatot, hogy csak lestek, felépült egy szegényesen kedves, de roppant hatásos díszlet. Észre sem vettük, hogy elrepült az idő.
2011. október 21. - TI [Terra Incognita].
A premier napján Andrissal arról beszélgettünk, mi lenne velünk a Fészek nélkül. Mert az biztos, hogy nem lehetnénk azok, akik most vagyunk. Találgattuk, mi lenne értékes az életünkben e nélkül. Nem jutott eszünkbe semmi. De nem is nagyon kell, mert itt vagyunk és már a harmadik előadásra készülünk. Körülnézek, és a mesterek ülnek mellettem. Csak most kezdtem el felfogni, hogy mekkora ajándék és lehetőség is ez. Pár hónapja a táborban még attól tartottunk, mit szólnak hozzánk, és most úgy érzem, csatlakoztak a családunkhoz.
Üdv.: Tatár Szabi
2011. október 20. - TI [Terra Incognita].
Az osztályom (12/N) jött el megnézni minket. Rögtön az elején egy - nem stílusos - késést engedett meg magának az osztály. Ez leginkább akkor zavar, amikor azt gondolják, hogy ezt egy amatőr színházban simán lehet. Hát nem lehet. Én sem késhetek az iskolából… (Mentségükre szóljon, hogy az egész városban dugó volt.)
Szereted a színházat? (Szereted a Fészek Színházat?)
Akkor írd meg! Hogy mit, miért!
Egy darabról, egy élményről, a színházról, magadról... bármiről!
Egy kritikát, véleményt, esszét... bármit.
S mi megjelentetjük itt. (Te pedig kapsz egy tiszteletjegyet valamelyik előadásunkra. Hm?)
Ha végeztél, küldd el a feszekszinhaz@gmail.com e-mail címre, s mindenki olvashatja gondolataidat! Megírod?
Petőfi milyen srác lehetett? Sápadtan álmodozó, akit jóféle sallerekkel vegzáltak a többiek? Vagy ő lehetett a helyi menő csávó? Volt akkoriban egyáltalán lehetősége kamaszodni egy fiatalnak? Nem tudom. Jancsija és Iluskája feltámadt a Fészek Színházban. (Kiből lesz ma vitéz?)
2011. október 15. - TI [Terra Incognita]. (Premier!)
Az élmény ismét nekem jutott - mégiscsak premierünk volt! Jaj, de élveztem színpadon lenni! Amennyire tartottam Zoltántól, mostanra annyira megszerettem. És ami a röhej, hogy - fiatal színjátszóimtól eltekintve - tetszik a közönségnek, amit csinálok. Kell ennél több?
„….furcsa álma volt" - énekelte Kóbor János az OMEGA együttes 1977-es lemezén.
Ugyanennyi idősen kerültem a Fészek Színházhoz. Fontos-e az idő? Talán. Mindenesetre minél régebbről jön (az idő), annál több megszokás rakódik rá az emberre. Akár a vízkő. Úgy volt (gondoltam), hogy besétálok és játszom. Megszabadulva a saját társulattal járó, már terhes feladatoktól, lazán, könnyedén.
... hiszen a kísérletezés odavaló. Hm. Akkor megcsináljuk! A Fészek Színház mára felduzzadt. Mind emberileg, mind vágyilag. Akarunk. Aztán vagy kapunk egy sallert, vagy nyugodtan dőlünk hátra jövő nyáron.
Újra Zalamerenyén töltöttünk egy hetet (plusz négy napot), ezúttal a TI [TERRA INCOGNITA] előkészületeivel foglalkoztunk - ismerkedtünk, értelmeztünk, próbálgattunk. A nyári nehézkes egyeztetések miatt az egész szereplőgárda nem tudott megjelenni teljes létszámban, de így is elértük célunkat: a kor- és színészosztályok találkoztak, megfigyelődtek, összeértek.
Kisebb nagyobb kerülőkkel, kitérőkkel, kanyarokkal, de 2011. Július 2-án délután 2 fele megérkeztünk Zalamerenyére. Tamás szállítmányozott le minket (Verát, Bandit és engem), közben alaposan bejártuk a Balaton környékét – még bivalyrezervátumban is voltunk!
Na tehát, megérkeztünk, és bele is vetettük magunkat a merenyei „hétköznapokba”. Ancsi egyből megbízott minket a konyha kisúrolásával, lassacskán pedig a többiek is rendben megérkeztek. Kora este megvolt a táborvezetői beszéd, a fogadalmak (megszegésükért pohár víz jár!), majd szalonnát sütöttünk. Néhányan térerőt vadásztunk az „istenhátamögötti” kis falucskában, ámde a polgármester megnyugtatott: „Néhány térképen még rajta is van Zalamerenye”. A napot egy kis játékkal zártuk, miközben még nem tudtuk mire számítsunk az elkövetkezendő egy hétben.
Mi lenne, ha – a Petőfi ciklus legelején elhangzó párbeszédben – Iluska agyán végigfutna annak lehetősége, hogy Jancsi mégsem megy el? Erről szólt a merenyei pop-eposzom. Egy freskó lett belőle. Falusi urbanizmus. (Több képzavar nem jut eszembe.) Bő egy hétig treníroztuk magunkat, jelenetek születtek összefüggéstelennek tűnő egymás mellettiségben. (Tudatos koncepciónak mondanám.) S ebből a masszából állt össze az egyórás etűdsor.
Néhány éve már nem egyedül felügyelem a foglalkozásokat, Ancsi (Jendrics Anikó) segítségét és ötleteit is beültettük a tematikába. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ketten vezetjük és koordináljuk a tábort. Idén két segítő és figyelő szempárt is beépítettünk a közös munka irányításába: egy kortársamat (Barabás Tamást), s egy ifjú titánt (Nyulassy Attilát).
Tia, Ancsi, Hajni, Guszti, Cz.Attila, Kata, Bandi, Zsófi, Máté, Gabi, Nanni, Ny.Attila, Clau, Vera, Bogi, Dédé + Tamás, Cz.Dani, Balázs, S.Dani
Premier - bűvös, mágikus szó a mi világunkban! Elkészült, kirakatba vele...! Vagy nem kész még, és ne mutogassuk? Dilemma. Ki így, ki úgy.
