„Az élet már adott sokat, / Bódítót, furcsát és keservest, / De még valamit tartogat." (Ady Endre)
2012. december 8. - Romantika
2012. december 10. - Romantika
2012. december 11. - Gabriella tizennégyszer
2012. december 13. - A nép ellensége
Furcsa héten vagyok túl. Hat nap, négy előadás.
Romantika
Hogyan segítik a színházon kívüli elfoglaltságaim a színpadi létet? Nehéz kérdés, ugyanis inkább a színházi munka segít az azon kívüli tevékenységeimben. Van kivétel, szám szerint egy. Persze azért megosztom veletek.
Vajon mit is csinálunk mi a színházcsináláson kívül? Höhö… Mondhatnám, hogy ugyan azt mint bárki más. Én tanulok, ő dolgozik a harmadik, meg mindkettőt. Na de vegyük a figurát ennél érdekesebbre! Menjünk részletesebben bele a dolgokba.
2012. december 12. - nem/más
Amikor „színészélményt” írok, vagy csak úgy általában valami szösszenetet egy előadásról, amiben szerepelek, általában megemlítem, hogy a karakter, amit alakítanom kéne benne, nem áll túl közel a szívemhez ilyen-olyan okokból.
Ezért más a nem/más.
Kettő valós szenvedély van az életemben. Az első a zene, a második a színház. Szétválasztani a kettőt valóban nehéz lenne, viszont szerencsére nem is kell, mivel a színház teret ad nekem mindkettőre. Ezt a lehetőséget hálásan köszönöm. Először az Iskolapélda című színdarabban találkozhattak a zenémmel, amelynek gyakorlatilag az egész zenéjét én írtam. Másodjára, A nép ellensége című színdarabban (ahol igazán kevés zene szerepelt), harmadjára pedig a Romantika című előadásban, amelyet a múlt héten mutattunk be.
Kapaszkodjanak kedves olvasók, hosszadalmas fejtegetés következik.
Guszti megkért, hogy írjak a hobbijaimról. Nincsenek. Fiatal koromban mindenfélét csináltam, verset írtam, korcsolyáztam, tükrös faliképeket eszkábáltam, festettem, de igazából az életen kívül csak a színház érdekelt. Már diplomám volt és Kaposváron dolgoztam, de nyaranként kellékeztem a Pinceszínház turnéin, vagy télen ruhatáros voltam az akkori Szkénében, amikor csak tehettem. A szerelem is közrejátszott ebben, de így volt. Most, hogy öreg vagyok, azt hiszem nem változott semmi. A színház érdekel. Nézem, csinálom, szeretem. Nem elvakultan, mert azt a színház nem tűri. Élem az életem, amiben a színháznak nagy szerepe van, de az életem az első!
Ez az írás most nem a heti témához kapcsolódik, de engedjétek meg nekem, hogy megosszam veletek ezt a kis eszmefuttatást, amin sokat gondolkodom mostanában.
Heti blog-feladat: hogyan hat (színházi) életünkre a nemszínházi lét. Illetve: az enyémre hogyan. S innentől ami idézőjelben olvasható, az Esterházy Péter – Utazás a tizenhatos mélyére c. könyvéből való. Például: „A következő meccs mindig a legnehezebb: oh, nem, a legnehezebb, ha nincs meccs.”
Guszti ötlete/kérése, hogy meséljünk a színházon kívüli (szabad)életünkről. Jó. Nekem spec. nem sok van. A zene és a kosárlabda. Előbbi annyira nem is távoli, de a gyűrűhuzogatás már inkább. Vagy nem? Mert az az igazság, hogy használom mindkettőt a másiknál: a színházat a pályán, a sportot a színpadon. Taktika és színészkedés, hahaha! A sport nekem kikapcsolódás. A győzelem íze, egy szép kosár, vagy egy tökéletes passz hihetetlen örömöt okoz. Ahogyan a taps, az elismerés a színházban. S mindkettő csapatjáték.
Egy ideje már az öregfiúk között nyomom. Belassultam, megtottyantam. De a játék maradt ugyanaz. Amikor még öcsémmel együtt vittük a gárdonyi csodacsapatot, például. (Micsoda sikereink voltak!)
Néhány éve írtam egy szösszenetet a témában. Most ezt olvashatjátok. Hajrá!
Gárdony DSE (2006)
Ezen a héten mesélünk. Sztorizgatunk. Aki amiről csak akar! (Ugye, milyen jó?)
December 22-én szombaton este 7-kor újra kinyit a 'NoSmoking! klub, s - idén már második alkalommal - a sKoLin TRio vendégeskedik színházunkban!
Kováts Zoltán Sándor, Lindner Gyula, Serei Dániel
Anikónk... a Jendrics!
Ha Attila a Föld, akkor Ancsi a Hold. Ugyanis a kettő együtt jár. Ők. Ketten. A színházunk gerince...
De miért? Miért foglalkozik a mi Ancsink ilyen szaros tinédzserekkel, mint mi (mint én)? És hogy lett ilyen erős, meghatározó egyéniség a színházunk mindennapjainak?
A beszélgetős hét véget ért. Beszóltunk, kiszóltunk, eldumálgattunk. Jókedvvel, s talán bőséggel! Kölcseyvel is eldiskuráltam volna, vajon miért írta meg a Himnuszt? És Adyval, Csehovval, Örkénnyel, Lennonnal... Csupa-csupa híres emberrel. Lemaradtam róluk. (Is.) Pedig érdekelne a hétköznapiságuk. Mert a fényesség mögött mindig ott van a szürkeség. Ami vagy érdekes, vagy nem. Mi is ilyenek vagyunk. Vágyunk a ragyogásra, s ezért mindent megteszünk. Amikor senki sem lát minket. Erről (is) szólt ez a hét: milyenek vagyunk amúgy?
Kíváncsi lennék fiatal önmagam véleményére is. Hogy mit szól - mondjuk - a Romantikához. Érdekes lenne nekem/neki? Erről álmodott/álmodtam huszonöt éve? Könnyen elbizonytalanodik az ember. Én is. A nevetés sokat segít a görcsölések feloldásán. Feloldására. (Hogy kell ezt leírni?) Búcsúzóul egy részletet mellékelek az emlegetett drámámból. Interjúféle. (És vicces.)
A Fészek Színház tagjai javarészt fiatal, amatőr színészek, de akad köztük olyan is, mint Barabás Tamás, aki tapasztalataival és bölcsességével segíti ezt a már amúgy is sokat látott csapatot. Mint színészetben jártas ember, tanácsokkal látja el az ifjakat és részt vesz a darabok rendezésében is. Az imént vele készítettem interjút. (Elektronikus úton.)
Dr. László László Elemér (Iskolapélda, 2010)
A Fészek Színház beszélgetős hetének keretén belül Andai Katalin színésznővel, a színház egyik oszlopos tagjával beszélgettünk, a színházhoz és legfőképp a Fészek Színházhoz kötődő kapcsolatáról.
Martina (Gyenge vagyok, 2011)
A Mikulás ma fészkes videókat hozott nektek! Néhány "így készült" mozgókép előadásainkról. (Még több video itt!)
Négy..., lassan már öt éve beszélgettem néhány külföldi színházcsinálóval. Szerintem ma is aktuális. (Hogy hol jelent meg az írás eredetileg, direkt nem írom ki. Ez lett a módi mostanában...)
A XIX. Kazincbarcikai Nemzetközi Színjátszó Találkozó két idegennyelvű előadása
A francia, az orosz, meg a magyar. Rejtő regénynek jó kezdés lenne! A Fesztivál valamennyi előadását megnéztem, az összes szakmai beszélgetésen jelen voltam, s hogy mégis pont ez a kettő előadás került kiválasztásra, csak a véletlen(?) műve.
Theater of Goncharuk
Egy laikusnak talán meglepő, ha egy színház azt köszönti, hogy egyik kedves színésze századik alkalommal lép színpadra! Színházi mércével ez nem is nagy szám. Egy húsz éves hobbiszínésznél azonban igenis hatalmas teljesítmény! Bűdi Nanni lett az első százasunk. Pont ő!
Mert az elkerülhetetlen, hogy egy közösség vezetőjének ne legyenek kedvencei a közösségen belül. És - jobb esetben - ez nem teljesítményfüggő, hanem szimplán emberi, érzelmi kapcsolat és/vagy kivételezés. Amire akár büszke is lehetne a közösség! Hosszan vezettem be: nekem Nanni a nagy-nagy kedvencem. Vagy több annál? (Több.) Barátom, lányom, diákom, növendékem, mesterem, testvérem, anyám, szerelmem, papom, gyilkosom, védelmezőm és minden más költőibizbasz, amit csak fel lehetne sorolni! Összenőttünk. Ezért (is) örülök, hogy elérte a százat. Ma este!
És titokban reménykedem a kétszázban is. De semmi elérzékenyülés! Egyébként is Nanni egy jeti...!
Sári (Káélet)
Újabb blogszerkesztő hete köszöntött be. Felvette végre a stafétát nagyra becsült vezetőnk, Cziczó Attila, és nem is érte be egy szimpla megírós feladattal. Miért érte volna? Ez a hét az interjúk hete. Én mindjárt négy interjúalanyt kaptam, a négy újat. Miklós Máté, a mutatóúj, Magyar Ajna, a középsőúj, Horváth Csenge, a gyűrűsúj, és Sorbán Andi, a kisúj. (Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki!) Hogy nehéz volt-e? Összeegyeztetni igen. Négy ember. Össze se jött. Ezért most ebből a négyből kettőnek a válaszai papírra vannak írva, egy facebookos üzenetben, és egy Word dokumentumban van. Bízom benne, hogy sikerült jó kérdéseket kitalálnom. Köszönöm az interjúalanyaimnak a közreműködést! Vágjunk bele...
Máté, Ajna, Andi és Csenge
Ma délután Gallai Dávid beszélget színházunk újoncaival. Hm. Ilyet én is akarok! A kommersz rajongójaként természetesen bulvár (csoport)interjút készítettem. Mint egy nagy példányszámú napilap tizenkettedik oldalán a mitgondolróla? rovatban! Persze, ha a színházunkról van szó, nem lehet megkerülni a helyzet komolyságát. Sikerül?
Kiss Boglárka (Bogi), Sipos Veronika (Vera) és Orosz Balázs válaszolt kérdéseimre.
nyári képek: Vera és Bogi (Miklós Mátéval)
Toldi Andrissal, azaz Bandival beszélgettem...
rendőrként a Romantikában (második pistaszerepe)
Bűdi Annamáriával "kellet" interjút csinálom. Ismertebb nevén Nannival. Régóta ismerjük egymást, így még nehezebb volt olyan dolgot kérdezni, ami nem csak nektek, hanem nekem is újdonság. Bevallom, sok új dologra számomra nem is derült fény. De, jó feladat volt!
Szátyárböskeként, a Romantikában (Kohut Zsanival)
Beszélgetős hét következik. Hogy miről? Rólunk. A Fészek Színházról. Fiatalokról, idősebbekről. És naná, hogy a most készülő új előadásunkról, a Romantikáról is. Kibeszéljük magunkat.
Mert beszélgetni fontos! - biztos mondta is ezt egy nagyon nagy híresség. (Az ember beszél, uff!) És tényleg, hányszor hiányoljuk az élőszót! A gondolat kihangosítását. Az értelem akusztikáját... Írjak még ilyen szépeket? (Menne!) Bemutatkozunk. Bemutatjuk egymást. Bemutatunk?
Nyugi, nem kell sokat várni ettől a héttől itt, a blogunkon. Néhányan kérdeznek, néhány ember megmutatkozik, ennyi. Mert mélyre azért nem ásunk! Hétköznapian, ahogy azt kell!
Érdekes lesz-e? Bizonyára.
egy kovboj, aki igazából indián, s igazából nem is én vagyok (Romantika próba)
Hát, ismét eljött a hétvége. Már akinek, hiszen holnap munkanap van. Sajnos. Szerkesztőségem azonban eddig tartott. Köszönjük a figyelmeteket, és reméljük, jövő héten is olvastok minket!
Na, eljutottunk végre a nagy pillanatig: egybe' láthattuk a Romantikát. Már nem félkész. De kész sincs! Van rá még egy hosszúhétvégénk. És akkor végre mesésen kerek lesz.
Elmondjuk, mit teszel a fa alá? Mit tehetsz a fa alá? Egy rakás belépőjegyet a Fészek Színház januári előadásaira!
Nem kell sokat agyalnod, böngészned, kutakodnod! December 6-án 10.00-16.00 között berohansz színházunkba - a Jemolba -, bemondod a jelszót - FÉSZEKMIKULÁS -, s választhatsz ingyenjegyeket januári előadásaink valamelyikére!
Hogyan? Ha te vagy az első, akkor 5 jegyet kérhetsz. Ha második, akkor négyet. Ha harmadik, akkor hármat. És így tovább...
Színész, színjátszó, színház, előadás, színpad, Fészek Színház. Mindent leírtam? Mindegyik más, mint ahogy minden ember más. Hogy én hogy élem meg? Ha érdekel, kattints a továbbra.
Az előadásra való felkészülés nálam mindig több fázisból áll. Sminkelés előtt felveszem a jelmezem, s már ez is segít a szerepemre hangolódni. Közben pedig már a karakteremre gondolok. Végigjárom fejben a helyzeteket a karakterrel, mit, hogyan is csinál ő.
A heti téma: színészi felkészülés. Majd az előadás feldolgozása. Bonyolult, szemérmetes téma.
Mert vannak persze rituálék (kinek mi) előadás előtt. De a felkészülés (vagyis az előadás milyensége) igazából a próbákon kell, hogy eldőljön. Ott ivódik belénk a szöveg, a mozgás, a társak tekintete, az érintésük (s elfogadása). Ott lesz természetes az amúgy természetellenes. A kívülállóknak ezért is furcsa dolog a színház. A benne lévőknek pedig ezért pótolhatatlan. Közvetlen előadás előtt már „csak" annyi a feladat, hogy a tanultakat meg is tudjam mutatni.
Hogyan készül a színész színpadra lépni? Jó kérdés. (Bár néha én is kerülök ilyesmi helyzetbe, inkább mondom magam kívülállónak ebből a szempontból.) De hogyan készül a rendező a próbafolyamatra? (Amiből aztán a színész abba a helyzetbe kerülhet, hogy készülhet színpadra lépni.) Ez ám a jó kérdés!
És nagyon aktuális. (Nekem.)
háttal /szemben az 'Iskolapélda' szereplőivel
Meglehetősen érdekes dolog színésznek lenni, izgalmas. Azt hiszem, jó megfigyelőképesség kell hozzá, meg persze, hogy ne legyél szégyenlős. Hogyan lehetünk valaki más? Egy archetípus? Színpadon eltúlzott, kitalált alak?
