Azért furcsa nekem a heti témában írni, mert engem már szigorúan véve nem is érint... Tavaly végeztem ugyanis az iskolával, van már szakmám, épphogy csak felnőtt nem vagyok még. Mivel annak az időnek is el kell majd egyszer érkeznie, igyekeztem munkát találni. Hogy ez sikerült- e még nem tudtam eldönteni, mert ugyan a szó szoros értelmében elhelyezkedtem különböző cégeknél, mégsem éreztem sehol, hogy „Igen... Itt fel tudnék nőni!". De hogy ez kicsit érthetőbb legyen, jöjjön néhány személyes részlet...

Sipos Vera

A héten látszólag kicsit elkanyarodunk a színház tematikától és pár nap erejéig közéleti vizekre evezünk. Mint tudjátok társulatunk javarészt, kb. 95%-ban fiatalokból, érettségizőkből, egyetemistákból és pályakezdőkből áll, akik napi szinten találkoznak a jövőjüket érintő kérdésekkel. Ehhez még vegyítsük hozzá a diáktüntetéseket, az oktatási rendszer kaotikussá alakítását, az elhelyezkedési lehetetlenségeket, a munkahelyek csökkenését, a röghöz kötést és máris kész a heti témánk.

Már sokszor leírtuk, hogy (független) színházalapítóként négyéves ciklusokban gondolkozunk Anikóval. Jövőre jön az első négyév lezárása: ballagás, érettségi, bankett, aztán kezdjük a következőt. Egyetemi szint lesz? (Úgy tervezzük.)

2013. április 9. - Romantika

"Nem Nyócker, Józsefváros! Itt van a Nemzeti, a Blaha, a Rákóczi tér…" Na meg a Tatáék. Igen, a cigányok. Kisebbségnek hívják őket, pedig vannak bőven, bár nekem ezzel nincsen semmi bajom. Ez csak olyan magyaros izé, előítélet lehet. Valamiért gyűlölni kellene vagy legalábbis nem szeretni, hogy vannak. Próbáltam, de nem megy. Hiszen nincs is miért.

2013. április 10. - Hun vagyunk?

Jó régen nem játszottunk már. Majdnem két hete. Egy ennyire friss előadásnál, mint a Hun vagyunk?, ez mindig kockázatokkal jár. Ahogy az tegnap este meg is történt.

Eleve döcögősen indul az egész. Hatkor kezdődik, vagy hétkor? Ki tudja? Nem mindenki. Én sem voltam biztos délelőttig, de eszemben volt. Meg kell nézni, gyerekek. De azért csak befut mindenki...

2013. január 5., szombat. Beültem egy lánnyal a Fészekbe. Azaz a színházba, megnézni egy előadást. Ezzel akkori tudtomon kívül egyben beültem "a" Dölórienbe, és elutaztam vele 2013. április 9. keddre, ahol is megint beültem egy lánnyal a Fészekbe, vagyis a színházba, megnézni egy előadást. Az előadás ugyanaz, a lány nem, de ez utóbbi momentumnak semmi köze nincs semmihez, csak felesleges plusz infó.

2013. április 6. - A nép ellensége (Bugyi)

Nehéz valamit is írni egy színdarabról és a benne játszott szerepről, ha az ember már századszor játssza. Persze, ennek nagy része próba, közönség nélkül, ugyanazon a helyen. Szombaton viszont Bugyin, a Bessenyei György Művelődési Házban adtuk elő A nép ellenségét.

Leültem ide, hogy írjak. Mert kell. Nem úgy kell, hogy valaki megmondta nekem. Illetve de igen, valaki megmondta. Csak ez a valaki én magam voltam. Szóval mivel én is valaki vagyok, ezért mégis valaki megmondta. Nekem. Nahát!

Hát, ha az ismeretlent akarjátok megismerni, akkor a legjobb helyen kopogtattok, ugyanis jómagam is időutazó volnék. Már is izzítom a biokibernetikai fluxuskondenzátort, melyet a legjobb sebészek kötöttek össze a bináris tudatommal és ültettek bele az agy nevű szervembe. Útra fel, azt tűzzünk bele a zűrbe.

Hogyan állok aaaa ..... na? Mihez? A lábamon.
Stabilan.

Egy újabb téma, amiről azt írok amit akarok. Ma ezt gondolom, azt amin tegnap még röhögtem, s holnap meg sírni fogok rajta. Az az érzésem, hogy egy-egy írásom olyannyira nem találja a helyét a szubjektivitás átkozottul színes gyümölcsös turmixa és az egyszerű megállapítás-> objektív „van" között, hogy az már élvezhetetlenné teszi az olvasást. Valaki erre mondja, hogy na ez már valami. Valaki meg rosszul lesz tőle. Így inkább csak arra koncentrálok, hogy nekem mi a jó. Különben is, majd max nem kérnek meg, hogy írjak.

De, hogy ne csak a szavak értelmezhetetlen, értéktelen, értékelhetetlen hozama árasszon el mindenkit, próbálkozom.

Üdv néktek, blogolvasók!
Hétfő reggel van, és egy teljesen új hét eleje. Mindenki mehet dolgozni ismét, vagy iskolába! Ennél szebb nem is lehetne, ugye? Nem! De! Lehet! Persze, hogy lehet. Ha akarod. Na, de most ne várjátok, hogy arról írjak, hogyan. Azt csak te tudod, ha meg nem, akkor meg fogod tudni! Nem szeretnék rátok sózni semmit az írásommal (De! Vegyetek jegyeket!), csak egy témát vezetek fel, mely ezen gyönyörű hetünkön kelti fel érdeklődéseteket!(remélhetőleg!, Sőt, biztosan!)

Színházunk dívája. Illetve így kezeli őt a társulat női része.
Meg a férfi nézőink.                                     
Anyakönyvezve: Miklós Zsófia. 
Övé a pénteki portré.

(A mai portré alanyáról nem lehetett sejteni se semmit. Csak a szerző tudta, ki a kiválasztott. Ráadásul az írás során is ügyelt rá, hogy nehezen derüljön ki. Jó, játsszunk! Annyi biztos, hogy rajta van az alábbi képen! Tehát, kiről is lehet szó? - a szerk.)

Tényleg elmúlt? Szombat óta csak pár nap telt el, az emlékörvény már nem húz úgy. De mégsem hiszem, hogy elmúlt volna, mert elég meglátnom és újra mar a hiánya, ami egy csipet nosztalgiával robbanóképes egyveleget alkot. És BUMM! FÉM!

(A ma reggeli rendhagyó portré Miklós Mátéé (alias EMEM Solkym), aki Nyíregyházán született (egy héttel fiatalabb tegnapi Veránknál), tanulmányait a BGF-en kezdte majd az ELTE BTK-án folytatta/folytatja. Mellette mellékállásban (vagy fő?) költő és a Fészek Színház tagja, a Hun vagyunk? című előadásunk társszerzője és főszereplője. A portré valószínűleg a kérdező (Cselle Gabriella) kisugárzása következtében hajlik emerre s amarra - a szerk.)

Nagyon készültünk a húsvéti hétvégén megrendezett színházi éjszakánkra - a FESZ-t támogatásunk mellett -, a második legnagyobb "feleslegesnek tűnő" kiadásunk volt ez a rendezvény: két Gabriella tizennégyszer előadás, jazzkoncert, (színházi)filmek projektoron, a vendégek etetése-itatása, a féltársulat áldozatos (ingyen)munkája, és mindez százforintos jegyek, s nulla szakmai érdeklődés mellett - ez volt a technikai háttere szombatunknak.

A mai reggel Sipos Veronika portréját akaszthatjátok ki a falra. (Javasolt hozzá Cure-t hallgatni. Mondjuk a Disintegration-lemezt!)

Húsvét hétfője van. Feltámadás, vödör víz népiesen, csokinyúl, pacsuli. A színházunknak relaxációs nap. Ránk fér a Színházi Világnap Hete után. Aztán szombaton majd megyünk Bugyira a mi kis Ibsenünkkel! Helyi fürdőorvosok, reszkessetek! És akkor, lássuk, mi is lesz még a nyúlon túl!

2013. március 30. este 8 és 11 óra - Gabriella tizennégyszer (Fészek Színház / Jemol)

A Zsófia egyszer sem előadás kapcsán Magdala Gabriellával, Zoltán Dániellel és Viktória Dáviddal beszélgettünk a közösen megélt próbafolyamatról, a közös alkotásról, a fészkes létről. Olvassátok! (18+)

Dávid, Gabriella, Dániel és a titokzatos idegen

2013. március 29. este 7 óra - A nép ellensége (Fészek Színház / Jemol)

Dr. Visor Karola kritikáját az előadásról a szerző kérésére nem közölhetjük.

Az írást Karola facebook oldalán azért olvashatjátok.

2013. március 28. este 7 óra - Hun vagyunk? (Fészek Színház / Jemol)

Prof. Megyery Onánd urat kérdeztük legújabb bemutatónk kapcsán. A professzor alaposan és tényekre alapozva értékelte és minősítette előadásunkat. A Hun vagyunk? alapos kivesézése olvasható  mai bejegyzésünkben.

a professzor

2013. március 27. este 7 óra - nem/más (Fészek Színház / Jemol)

Horváth Mihály Gino nyíltlevelét olvashatjátok, melyet a levélíró a nem/más előadás témája és mondanivalója kapcsán küldött el szerkesztőségünkbe. Az írást teljes terjedelmében, mindenféle változtatás nélkül közöljük. (A helyesírási hibákat próbáltuk javítani, de feladtuk. Ezért elnézéseteket kérjük.)

2013. március 26. este 7 óra - Romantika (Fészek Színház / Jemol)

A minap a Váci utcában jártam, téliszalámit akartam venni, mert azt hallottam, jobb befektetés, mint az arany. Az utca egyik oldalán Bayer Zsolt egy hatalmas pemzlivel kezében mázolt fehérre éppen egy cigányembert, vele szemben Gulyás Marci és néhány aktivista rázta felemelt kezeit. Zavarba jöttem. Amúgy is nálam volt az Arvisura két kötete, húzta a karomat, ezért betértem a K:antinba. Kértem egy epres teát, és éppen azt kutattam a második kötet ezerkétszáz-huszonhatodik oldalán, mi is lehet az én igazmagyar keresztnevem, amikor meghallottam, hogy a K:antin bunkerében (ezeregyszáztizenhárom méter mélyen a pult alatt) feszedezik a Kétszázcsalád négy feje, hogy átvegyék Magyarvilág irányítását. Leszálltam a mélybe! (Innentől a hitelesség legmagasztosabb megfelelésével írom le az eseményeket.)

a kvartett (nem tudják, hogy kihallgattuk őket, ne szóljatok nekik!)

A héten nincs szerkesztőnk. Ami nem véletlen (vagyde?), mert nagyon elfoglaltak leszünk: ünnepelünk, hiszen ismét SZÍNHÁZI VILÁGNAPot ülünk - március 27-én - , ahogyan minden más társulat a földkerekségen, de mi nem elégszünk meg egy nappal, hanem az egész hetet ennek az ünnepi alkalomnak szenteljük! És micsoda meglepetésekkel!

Ma este kis színházunkban a „Hun vagyunk?" premierje lesz. Hm. Az ember sosem gondolná miféle kanyargós utakra viszi az élet. Én például - többek között - azt sem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy lesz egy színházunk, azt meg pláne, hogy rendezek majd benne egy előadást. Még egyszer: hm. E heti szerkesztőnk arra kért, írjak egy összefoglalót az előadásról. Mit is írhatnék?

Ahhoz egyáltalán nincs kedvem, hogy az átlag sablonos dolgokat leírjam, ezt már annyiszor olvashattátok. Ötlet, résztvevők, előkészítés, próbafolyamat, főpróba. Izgalmas, ügyesek, fejlődnek, csapat lett, megoldották, karakterfejlődés stb.... Az előadások elkészülte olyan egyforma. Igazából persze nem egyforma, hiszen minden és mindenki különbözik és változik, de leírva mégis egyformának tűnik.
Hun vagyunk...
(Na jó, pár dolgot azért mégis..... hátha nem tudjátok!)

Búcsúzom. Na de ne csüggedjetek, látjuk még egymást! Már meg is van a következő szerkesztői témám... Kivéve, ha addig más nem "lopja el". De ez még oly távol van... Remélem, értékelhető volt ez a hét. Próbáltam minél színesebben és érdekesebben felvezetni az előadást.

Fiatalon csak a Beatles érdekelt! Elképzeltem, ahogy John és Paul (ők két ember, nem a régi pápa) ülnek egymás mellett, s együtt írják a slágereket. Később a magyar megfelelőik lettek a kedvenceim (Szörényi Bródy - szintén két személy), na meg az István, a király. Aztán huszonvalahány év után végre találtam egy (író)társat én is.

két huszonéves író (egyikük akkor született, amikor a másikuk annyi volt, mint ő most)

"A mi kis társulatunk, Zsolti <3, Péter, Zsuzsanna, Krisztián, Kátya, Saci és Melani. Eleinte nagyon nem szerettem velük dolgozni,mert ugye én szép vagyok és különleges, és persze tehetséges...

Ööö...
háttaaa..
Hun!
Hun?
Vagyunk!
Hun vagyunk?

Petya pár napja feldobta, hogy kellene promotálni kicsit ezt az egészet, amit itt csinálunk. Mondhatnám, hogy egyből jelentkeztem, de ez nem történhetett meg: Rendező Úr egy mikroszekundummal a megszólalásom előtt hozzátette, hogy "Zsolti, te nem!". De nem adtam fel. Nekem nyilvánosságot kell kapnom! Meggyőztem Petyát. Nem is kellett hozzá sok, csak egy próba, hogy jól elfáradjunk, egy (ismét) a művházban töltött este, nomeg kb. egy liter pálinka. Petya szavatartó ember: amikor másnap rájött, mit tett, már nem vonhatta vissza ígéretét.

Nem csak trailerünk van, hanem hála Ancsi munkájának, már a csodálatos Hun vagyunk? plakát is elkészült. Olyan, mint az előadás: szokatlan, színes, vicces, ancsis. Csak egy klikk, és eléd tárul.  

Azért írom neked ezt a levelet, mert úgy érzem, valakinek szükséges téged tájékoztatnia az elmúlt próbáról, és azt hiszem, ezt a tájékoztatást Melanitól nem kapod meg 100%-osan.

A múlt heti próba… nos, hogy is mondjam? Talán bármilyen szót használhatnék arra, hogy leírjam a történteket, hiszen ha valaki, hát te megértesz, de én mégis szeretnék még gondolkodni a megfelelő szón, mert hát ezt az információt mégse vethetem csak úgy oda.