Nem is olyan régen írtam, hogy nem kell sokat várnunk az ötszázadik fészkes előadásra. És tényleg! A májlájt premiere a 400. volt. Mit mondhatnék? Nem röpül az idő: mi lettünk termékenyebbek.

A régen megszokott diákelőadásokból kevesebb van. Az egykori Hegyhát Színpad (ma már Teatrino Gennaro!) idén alig kap lehetőséget a fesztiváltalanság okán, a bugyi Fészek Színpad rutintalan fiataljai pedig még csak bontogatják szárnyaikat. Más pedig nincs.

A Jemolban bezzeg! Ritka termékeny évadon vagyunk/leszünk túl! Kilenc darabot játszottunk kilenc hónap alatt, havi 10-11 alkalommal, közte 5,5 premiert bemutatva. Hm.

Kisszínház vagyunk. De nagyot tudunk szólni!

Jöhet az ötszázadik! (Jövő év elején meglesz.)

2012. április 14. - májlájt

A szombati Májlájt premier nem csak egy kezdet, hanem a próbafolyamat vége is. Nagyon szerettem dolgozni rajta. Örülök, hogy végre eljutottunk idáig, de közben tudom, hogy hiányolni fogom az elmúlt öt hónapot. Persze lesz még vele meló, de ezt az intenzív foglalkozást mégis csak lezártuk.

Orosz Balázs (fotó: Gime / gime.hu)

2012. április 14. - májlájt

5 hónapja kezdtük. Akkor még fogalmunk sem volt semmiről. Jeleneteket csináltunk, megismertük egymás problémáit és beszélgettünk nagyon sok mindenről. Kivéve a májlájtról. Pedig már nagyon vártuk, hogy mi lesz belőle. De Attila folyton csak terelt, amikor erről kérdeztük... „Most ne azzal foglalkozzatok!” „Majd elmondom azt is.” – többségében ezeket a válaszokat hallottuk. Már visszaszámláltuk a napokat, hogy megtudjuk, egyáltalán kit játszunk. Aztán kiderült. Minden.

Sipos Veronika (fotó: Gime / gime.hu)

Majd' félévig tartott a csakaszépre emlékezésem. Mert sokan vagyunk.

Egy közösség vezetője pedig szereti a közösségét. Ezért is sikeredett ennyire szerelmesen, csókokkal, ölelésekkel, csupa-csupa nyálas érzelmi kitárulkozásokkalteli romantikus ömlengéssé ez a rovat.

Nem bánom. Mert jó volt őszintének lennem. Minden mondata igaz valamennyi visszaemlékezésnek. 

2012. április 11. - A nép ellensége

Szerdán A nép ellensége című darabunknak az évad utolsó előadását játszottuk. Mivel más darabban nem vagyok benne (már,) ezért nekem is az év (úgy is mint tanév) utolsó előadása volt.

Tamással megbeszéltük, hogy (előző fellépésből tanulva) kicsit bemelegítünk és mozgunk egyet. Ez nem tudom, hogy segített-e engem, de arra mindenféleképpen jó volt, hogy elgondolkozzak rajta, hogy a mindennapi mozgás során nem igazán figyelünk magunkra. „Rutinból” mozgunk, és ha egy kicsit odafigyelünk, akkor akár érezhetjük is a testünket, annak határait. Jól esett ezen gondolkodni. 

fotó: GIME

2012. április 10. - nem/más

Már kevésbé izgulok nem/más előadások előtt. Hogy miért? Mert a csapat összeforrt, és remekül dolgozunk együtt. Azt hiszem, ezt így kijelenthetem. Bízunk egymásban, és mindenki segíti a másik munkáját. Egy mindenkiért, mindenki egyért.

fotó: GIME

Mostanában egyben próbáljuk az egész Májlájt előadást. Nemsokára premier, addig is itt van pár fotó. A képeket Gimesi András Gime készítette.

Orosz Balázs

2012. április 11. - A nép ellensége

A költészet napja.
Munkanap.
Számunkra az évad utolsó előadása. Teltházzal. Kamerával. Mindennapi szarvasunkkal.

Bizonytalan vagyok abban, hogy aki nem látta (akkor, ott), annak mit jelent, ha én azt írom: piszkosul jó volt, együtt lélegeztünk a közönséggel, a hibák eltörpültek az erőnk és az igazságunk mellett… vagy érdekes-e, hogy Hajnin nem volt kabát, Attila ugyanazt rontotta el, mint a múltkor, hogy Szabolcs lepolgármesterezte annak öccsét…

fotó: GIME

Így a célvonalban állva, visszagondolok a próbákra, számomra hihetetlen, hogy az egész előadást mi tettük össze, a közös „gyerekünk”, mindenkinek a saját májlájtja lett.

Kiss Boglárka / fotó: Gime (gime.hu)

2012. április 10. - nem/más

Hiányzik a darabra való felkészülés. Úgy érzem, eddigi legjobb időszakom volt. Éreztem, hogy hajt a tűz, hogy valamit megformáljak és megalkossak. Élveztem, ahogy elgondolkodok: Sára miért és hogyan lett ilyen? Vagy amikor órákat vettem jelnyelvből.

A színpad már nem hoz ennyire lázba.

fotó: GIME

Hogy tulajdonképpen ez most mennyire a Twilight és mennyire nem, hogy mennyire fognak minket utálni ezért a rajongók, hogy mennyire fognak érte rajongani a nem rajongók, vagy éppen fordítva – remek kérdés. Az igazság az, hogy szerintem nagyon is twilightos lett, illetve májlájtos: olyan, amilyennek elképzelem a Twilightot. Nem egy szimpla regényadaptáció, sőt regényadaptációnak azt hiszem egyáltalán nem nevezhető, emlékeztet a regényre, nyomokban tartalmazza a fontosabb momentumait, de egészében azt hiszem sikerült valami egészen mást kihozni belőle. Illetve pontosan azt találtuk meg benne, ami szerintem ott van benne, illetve ott lehetne, még pontosabban fogalmazva azt próbáltuk meg valahogy visszaadni a színház nyelvén, ami olvasás közben munkál bennünk. Egy nagyon furcsa érzést.

fotó: Gime (gime.hu)

Április 14-én tavaszi harmadik bemutatóját tartja a Fészek Színház. Legújabb előadásuk, a Májlájt, a nagy sikerű Twilight saga első részének, az Alkonyatnak a sajátos továbbgondolása.

A próbák során a társulat tagjai, Nyulassy Attila rendező vezetésével azzal a gondolattal játszottak el, hogy mi lenne, ha a regény valóban megtörténne. A Májlájt több szempontból is különleges előadás. Az alkotócsapat a tizenévesek körében oly nagy sikert arató Twilightot vette alapul – amit még soha, sehol nem adaptáltak színpadra –, a szövegkönyvet pedig a próbafolyamat során, együtt hozták létre, improvizációk, közös ötletelés és saját jelenetek alapján. A csapat mindvégig saját, a regényhez fűződő gondolataikból és élményeikből dolgozott, abból az alapvetésből kiindulva, hogy mi lenne, ha valóra válna regény – vagy ha életre kelne valakinek a képzeletében.

Májlájt - próba - Kiss Boglárka, Gallai Dávid, Cselle Gabriella, Sipos Veronika, Horváth Máté, Orosz Balázs fotó: Gime (gime.hu)

Az Iskolapélda óta hagyomány nálunk a bent alvós próba. Ilyenkor (általában a premier előtti hétvégén) készül el igazán az előadás, ilyenkor ragasztjuk egybe a már elkészült jeleneteket, ilyenkor kap a dolog lelket. Persze ez után még szükség van a főpróbahetes foltozgatásokra egy tökéletes előadáshoz… de ott még nem tartunk.

fotó: Gime (gime.hu)

Gimét Clau szerezte. (Hogy honnan, azt a mai napig nem tudom!) Idén januárban jelent meg, hogy majd lesz egy fotókiállítása. Merthogy ő egy fényképésztanonc. Vagymi.

Kiállítása azóta sem volt – de dolgozunk rajta -, ellenben a kezdeti törzsnézőből mára a házifotósunk lett. (Plusz film, web, technika, mobil, hülyén-beszélő-bárány, meg ami kell!)

fotó: GIME

2012. március 29. - nem/más

Hol vagyok, ki vagyok, mit keresek itt? Kik ezek? Mit akarnak tőlem? Mit???
Hogy menjek ki oda a függöny mögé és adjak elő valami Cziczódarabot? Na neeee! A boci-boci tarkát se tudnám elmekegni, pedig azzal már négyévesen is nagy sikert arattam...

Mi ez a szorítás? Mindjárt elfogy belőlem a szusz. Ja, te vagy az Andrea, vagy Clau vagy, hogy is hivnak? Lazíts kérlek, mert mindjárt megoldod a háromnapja tartó székrekedésemet. Bölcs vagy. Vagy csak megérezted? Mindegy. Sikerült időben.....

fotó: GIME

2011. dec. 18. vasárnap

Az első olvasópróba. Betegséggel küzdős hetek után. Hiába szemeztem a darabbal évek óta, csak csütörtökre lettem kész a szövegkönyvvel. Így utólag jót tett neki az érlelés. Fenti iroda, kerekasztal, csak ketten ismerünk mindenkit. A Fészkesek félnek jobban, a régi társak sztoikusak. Bíznak bennem, mert ismernek. Rövid bevezetés: a darab 1882-es és 85-88 %-ban Ibsen. Úgy tesznek, mint akik elhiszik. És így is van.
Belekezdünk. Falják. A szünetben nem akarnak szünetet. Még Máté sem, pedig neki nem akaródzott benne lenni. Kávék, kólák, Hajni gyömbéres sütije hatnának így?
Tetszik nekik a darab. Nekem is. Jól osztottam szerepeket. Rájuk.
Könnyűnek látszik minden. Nem is akarunk szétoszlani.

Magyar Józsi öreg, mint az országút! Féligazságok. De mindkettő passzol hozzá: ötvenentúli, és jónéhány órát eltöltött már az utakon. Ám mostanában (szín)játszik. Ez az új hobbija. Vagy több annál?

Andai Katival (nem/más)

Március 30-án láttam a "Műköröm" c. darab utolsó előadását. Olyan magával ragadó volt, hogy csak a végén vettem észre, hogy elzsibbadt a lábam.

Ezért járunk színházba. Ennek az odaadó, belefelejtkező figyelemnek a megtapasztalásáért. Amikor megszűnik az "én" és eggyé válok a történettel, a sorsokkal, amik előttem zajlanak. Nem mindig sikerül ennek megtörténnie, sok mindennek kell szerencsésen összejönnie ehhez az élményhez. Elsősorban annak, hogy milyen az előadás. Hát ez az előadás jó.

2012. március 30. - Műköröm

2012. március 30. - Műköröm

2009. november 23. – Mechatronikába tartunk Attilával. Körforgalom előadás lesz. Az autóban azt mondja nekem, én leszek Ida. Fogalmam sincs, miről beszél.

Ez az első emlékem a Műkörömmel kapcsolatban. Aztán jönnek még természetesen. Három év alatt rengeteg emlék összegyűlik. Emlékszem a próbákra. Még Bugyin, a régi művelődési házban. Hogy nem akartam szerelmes lenni Tébe, mert az unokatestvérem, hogy vártuk Tili érkezését, és hogy azt a fekete ruhát választották ki nekem, amit a legkevésbé szerettem volna.

Az elmúlt két Májlájt próba (bár azt is mondhatnám, hogy az elmúlt hetek Májlájt próbái) elég zűrösen alakult(ak). A színházban lévő hosszadalmas ablakcserét, az előadásokat, a főpróba heteket, és más darabok próbáit kell összeegyeztetni, és mivel minden szereplő tanul és/vagy dolgozik a színház mellett, nagyon nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek és minden körülménynek megfelel (emellé jönnek még a váratlan események, de hát azok mindig is voltak és lesznek). Szerencsére emiatt próba még nem maradt el, de van, hogy Ancsi irodáját kell használnunk, vagy a csarnokot. Ez persze önmagában nem lenne gond, hiszen itt is lehet építeni, finomítani a karaktereket, ráadásul itt nem arra koncentrálunk, hogy az alattunk lévő széknek milyen szöget kell bezárnia az asztallal, hogy a lehető legkevesebb nézőnek legyünk (majd) háttal, hanem arra, hogy kidolgozzuk a karaktereket, figyeljünk a partnerre, és persze önmagunkra.

2012. március 27. - Iskolapélda

Az Iskolapélda búcsúelőadás egy nagy döbbenet volt számomra.
Először találkoztam ilyennel, és nem sejtettem, hogy egy búcsúelőadás ekkora mókával jár. Próbáltam összeszámolni, hogy a kedves kollegák hányszor voltak megviccelve, de bizony nem sikerült.

2012. március 28. - Gyenge vagyok

Izgulás. Mindig csak az izgulás. Folyton elméleteket gyártok arról, hogy az előadás előtti izgulás milyen hatással lesz a teljesítményemre, de arra azért már rájöttem, hogy nincs tuti recept. Meg arra is, hogy erre az előadásra már nem hat sehogy. Igazából egy ideje már rájöttem erre, de most már le is kell írnom. Könyvjelzőnek. 

2012. március 28. - Gyenge vagyok

Huszadik. Attila mondta, írjam bele! Hát, tessék... A 20 az szép szám.

A 20 a 19 és 21 között található természetes szám.
A kínai Xin dinasztia első éve. Galba a Római Birodalom praetora lesz. Marcus Valerius Messalla Barbatus konzul lesz. A periódusos rendszer 20. eleme a kálcium. Egy átlagos embernek ennyi ujja van a kezein és a lábain összesen...

És a Gyenge vagyok huszadik előadása tegnap volt. Támadt egy ötletem a színházba menet: előadás közben írom, hogy mi történik. Megvalósítottam. Az eredményt lentebb olvashatjátok majd, de előbb egy kis összefoglaló. Vagy mi...

2012. március 27. - Iskolapélda

„Nekem semmit nem jelentett. Utáltam.”

Hosszú munkafolyamat volt ez. Nem csak annyi, amennyit az utolsó előadáskor láthattak a nézők. Van ennek története is.

Kezdődött egy munkabemutatóval. Andrissal még Bugyin színjátszottunk, éppen az utolsó évünket töltöttük ott, amikor Attila vázolta a velünk kapcsolatos terveit: szeretné, ha Pesten folytatnánk. Azért, hogy eldönthessük, mi is ezt szeretnénk-e, még a próbáikra is bejárhattunk. Aztán valahogy bele is kerültünk. Impróztunk, karaktereket alakítottunk és beilleszkedtünk. Ott maradtunk. Megcsináltuk a munkabemutatót – kisebb nagyobb bakikkal és sikerekkel –, és úgy alakult, hogy lett folytatás.

2012. március 27. - Iskolapélda

Azt hittem nehezebb lesz. Elérzékenyültebb, súlyosabb.

Más volt. Felszabadult készülődéssel (Verát ennyire repkedni még nem volt alkalmam látni), nem tökéletes – bár az előzőnél sokkal jobb - előadással, a végén fáradt kiüresedéssel.

2010. novemberétől játszottuk az Iskpéld-et. Majd' harmincszor. Cz. Attila statisztikája szerint.

Tegnap utoljára. Búcsúztunk darabtól, két együtt töltött évtől, s talán egymástól is. 

2012. március 27. - Iskolapélda

Energiám 100%-on, isiből rögvest "A" színházba. Szövegátfutás, és alig várom, hogy érekezzenek a többiek. Annyira izgatott, és kíváncsi voltam a darabtemetés csínjaira, hogy miket ötöltek ki a fejek, hogy nevessünk és élvezzük az utolsó Példát!

2012. március 24. - A nép ellensége

Mivel közvetlenül a bemutató előtti próbákon és a főpróbán is voltak hibázások, szövegtévesztés, a bemutatóra menet közöltem a többiekkel, hogy remélem, a premier „eseménytelenül” lezajlik.

fotó: GIME

2012. március 26. - A nép ellensége 

fotó: GIME 

2012. március 24. - A nép ellensége

Stockmann lekéste az előadást... Helyette Ján jött be. Ami nagy gáz.

Biztos nem tudják a kedves olvasók, és ezért elmondom, hogy életemben először a Fészek színházban álltam színpadon. Az Iskolapélda nevű előadást adtuk elő, és annak a munkabemutatóján történt meg a követező ominózus eset. A kezdés előtt 2 órával úgy éreztem, mindjárt rosszul leszek, annyira stresszeltem. A lámpaláz meghatározása meglehetősen csekély ahhoz képest, hogy én mit éreztem az előadás előtt. Lámpatűz, vagy inkább lámpaégés lenne az illőbb jelző.

fotó: GIME 

Lezárult a májlájt fotópályázat. És már eredményt is hirdettünk facebook oldalunkon. Ezúttal nem mi, hanem a közönség bírálta el az alkotásokat és az a pályázó nyert, akinek fotója a legtöbb lájkot kapta. Pintér Jennifer műve, 188 szavazattal – nyugodtan mondhatjuk –, hogy elsöprő fölénnyel nyerte a pályázatot. Kovács Nikoletta rajza, a maga 142 szavazatával hasonlóan megnyugtató módon sétált be a második helyen. A harmadik helyen pedig igazi verseny alakult ki, a dobogó utolsó kiadó helyéről 5 szavazat döntött. Ennyi lájkkal előzte meg ugyanis Fodor Vivien vámpíros rajza, Wurmbrandt Noémi elsőként beérkezett fotóját.

Pintér Jennifer munkája

Szelli a legszebb lány színházunk történetében. Piros. Lehet vitatkozni ezzel a megállapítással, de minek? Hiszen szubjektív jegyzet ez is. Kedvelem őt. Szinte még kislány volt, mikor megismertem. Most meg kész nő!

Sziszi (Koncert, Kontyfa Színpad)