"Én már gyenge vagyok." Jelenti ki az új jövevénynek az idős hölgy, aki számára egy szem gyermekénél csak egyvalami fontosabb: önmaga.
"Gyenge vagyok." Hangzik el nem sokkal az életében sorsdöntő rádöbbenés előtt a középkorú férfi szájából a mondat, aki 40 fölött van már, de még mindig az anyjával él, saját menedékvilágában, a mozgóképekben, elvarázsoltan, húsz éve öngyilkos apja árnyékában, folyton a végső elkeseredés szélén, kötéllel a nyakán.
"Gyenge voltam." Summázta magában a fiatal lány, miután hónapokig tartó tervezés után, hosszú hetekig ügyködött azon, hogy 'inkognitóban', életükbe befurakodva, biológiai apját és annak anyját megbosszulja, miután rájött, hogy csakis ők lehetnek felelősek azért, hogy 1988-ban, a vele állapotos, akkor még csak 20 éves édesanyja magára maradt és a néhány hónap múlva születő kislánya egy életre megfosztva érezte magát egy igazi édesapától.
Egy asszony. Egy férfi. Egy lány.